Oltár
Oltár 1. Általában. Áldozatok bemutatására, az istenséggel való találkozásra vagy a találkozásra emlékeztető szent hely (h. mizbéah, g. thüsziaszterion). Az áldozatokat bemutató vallásokban és népeknél általánosan ismert. A Földközi-tenger térségében élő ókori népek vallásaiban mindenütt megtalálható. Az oltárhoz nem feltétlenül tartozott hozzá, hogy mindig áldozzanak rajta. Szolgálhatott az istenséggel való találkozás emlékéül vagy imádság helyéül. Legrégibb és legegyszerűbb formái a földből készült oltár, a sziklaoltár, a kövekből összerakott, épített oltár. Sziklaoltárok esetén vagy abban az alakban használták a sziklakövet, ahogyan a természetben találták, vagy formálták is. Ezek az oltárok általában 30-50 cm magasak voltak és derékszögűek, asztal alakúak. Nagyobb sziklatömbök esetén annak tetején alakították ki a 30-50 cm magas oltárt. Az oltároknál korán megjelentek a szarvak, előbb az oltár közepén egy, majd az oltár négy sarkán egy-egy. Ezek a szarvak eredeti jelentésükben valószínűleg összefüggésben vannak a maccébákkal: az isteni erő, hatalom kifejezői. A szarvak letörése az oltár megszentségtelenítését jelentette (vö. Ám 3,14).
Az oltárnak a B-i tudósításokban is fontos szerepe van. Áldozatról már Kain és Ábel történetében olvasunk (1Móz 4,3kk). Az ősatyák, Ábrahám, Izsák, Jákób oltárokat építettek (1Móz 12,7k; 26,25; 35,1). Nóé oltárt épített és áldozott, amikor kijött a bárkából (1Móz 8,20). Mózes, a pusztai szentély elkészítése előtt, Amálék legyőzése után oltárt épített az Úrnak (2Móz 17,15). Külön és nehéz kérdés a pusztai szentély, majd a templom elkészítése, ill. felépítése után, a központi oltár mellett szereplő, létező oltárok dolga. A bálványoltárok esetében a kép világos: vagy nem rombolták le a bálványok oltárait úgy, ahogyan Isten megparancsolta (2Móz 34,13), vagy elhagyták az Urat, és a bálványoknak építettek oltárokat. Az Úrnak szentelt oltárok esetében többrétű dologról van szó. Amikor a B egy-egy oltár építéséről tudósít, annak mindig valamilyen sajátos oka volt, s ezeket nem tekintették a központi szentély oltára elleni lázadásnak (vö. Józs 22,9kk; 8,30kk; 1Sám 6,14kk; 7,17; 1Kir 18,30). Sok esetben nem a központi oltárhoz hasonló jelentőségű oltárokról van szó. A h. mizbéah alapjelentése: vágóhely. Ilyen »oltár« minden településnél volt, mivel az állatok levágása étkezés céljára bizonyos értelemben kultikus cselekedet volt, mert a húst vérrel együtt nem volt szabad megenni (vö. 1Sám 14,31kk). Az más kérdés, hogy visszaélések is történhettek, különösen a vallási hanyatlások idején. Végül voltak törvénytelen oltárok, amik felett Isten meghirdette és véghezvitte ítéletét (1Kir 12,25kk; l3,1kk; Ám 5,5).
2. A szent sátor oltárai. Mózes, Isten parancsának megfelelően, két oltárt készíttetett: az égőáldozati oltárt és a füstölő vagy illatáldozati oltárt. Az égőáldozati oltár (h. mizbah 'ólá, vagy mizbah nöhóset [rézoltár]) 5 könyök széles, 5 könyök hosszú, 3 könyök magas (2,60 × 2,60 × 1,56 m) volt. Akácfából készült, a négy sarkán egy-egy szarv volt, s az egészet bevonták rézzel. A hálószerű rézrácsozatnak az oltár közepéig kellett leérni, sarkaihoz erősítették a rézkarikákat, amibe a hordozó rudakat helyezték, amiket szintén bevontak rézzel. A vándorló Izráel életének megfelelően az égőáldozati oltár hordozható volt. Lépcsőről, vagy valamilyen emelvényről a B-i tudósításokban nem esik szó, csupán az oltár magasságából, valamint a 3Móz 9,22-ből (Áron lejött, miután elkészítette az áldozatokat) lehet arra következtetni, hogy kellett lennie valamilyen feljárónak, vagy emelvénynek. A füstölő oltár (mizbah hakkötóret), vagy más néven az illatáldozat aranyoltára (mizbah hazzáháb likötóret) egy könyök hosszú, egy könyök széles és két könyök magas (52×52×104 cm) volt, sarkain egy-egy szarvval. Akácfából készült, s a legtisztább arannyal vonták be. Aranypártázat vette körül, ami alatt a sarkokon egy-egy aranykarika volt, a hordozó rudaknak, amik szintén akácfából készültek, bevonva arannyal. Az illatáldozati oltár a szentélyben állt, a szentélyt és a legszentebb helyet elválasztó függöny előtt, középen. Minden este és reggel illatáldozatot kellett rajta bemutatni. Az évenkénti nagy engesztelő ünnepen a vétekáldozat vérével meg kellett kenni szarvait a főpapnak, hogy így szerezzen engesztelést a nép minden bűnéért (2Móz 30,1-10; 37,25-28; 3Móz 4,7; 16,18).
3. A templom oltárai. Salamon a templom építésekor új oltárokat is csináltatott. Az égőáldozati oltár rézből készült, húsz könyök hoszszú, húsz könyök széles, és tíz könyök magas (10,40 × 10,40 × 5,20 m) volt, a keleti oldalon lépcső vezetett fel rá. Az illatáldozati oltárról csak annyit közöl a B, hogy színaranyból készült (1Kir 8,64; 9,25; 7,48; 2Krón 4,1). Áház a damaszkuszi oltár hasonmását készíttette el, s megparancsolta, hogy azon kell bemutatni a reggeli és az esti áldozatokat. A rézoltárt elvitette a templom elől, és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől. Mindezt Áház nem csupán azért tette, mert megtetszett neki a damaszkuszi oltár, hanem elsősorban azért, mert nem Istennek, hanem Asszíria királyának, Tiglat-Pileszernek akart kedvében járni (2Kir 16,10kk). Nebukadneccar, Jeruzsálem elfoglalásakor, a templomot felgyújtotta, s elvitt mindent, ami rézből, ezüstből, aranyból volt (2Kir 25,8kk). Az oltárok sorsáról külön nem értesülünk. A fogságból hazatértek a régi oltár helyén építettek oltárt, valószínűleg kőből. Méreteit nem közli a B. A templom felszereléséből nem hiányozhatott az illatáldozati oltár, de a B erről sem tudósít. IV. Antiokhosz (Kr. e. 175-163) Kr. e. 167. december 8-án megszentségtelenítette a templomot és az oltárt. Az égőáldozati oltárra szörnyű undokságot épített (Zeuszoltárt, 1Makk 1,54). Makkabeus Júdás Kr. e. 146-ban elfoglalta a Sion-hegyet. Első dolga volt a templom megtisztítása és felszentelése. Az utálatosság köveit tisztátalan helyre vitték. A megszentségtelenített oltárt lebontották, köveit a templomdombon helyezték el, s a törvény előírása szerint, faragatlan kövekből új oltárt építettek, a régi mintájára (1Makk 4,43kk). A templomépítő Nagy Heródes új oltárt is készíttetett, ami egyik adat szerint 25×25 × 7,5 m, más adat szerint 16×16 × 0,50 m alapon 15×15 × 2,50 m volt. A római hadak pusztítása során ez az oltár is rommá lett (Kr. u. 70).
4. Egyéb oltárok. Ezékiel próféta látomás, kijelentés alapján leírja az eljövendő templomot, ezen belül az égőáldozati oltárt. (Méreteiben ez minden korábbit meghalad.) Lépcsőzetesen három részből áll: az alap 8×8×l, a középső rész 7×7×2 m, a felső rész, voltaképpen maga az oltár 6×6×2 m. A keleti oldalon lépcső vezet fel rá (Ez 43,13kk). A B többször beszél mennyei oltárról, különösen a Jelenések könyvében (Ézs 6,6; Jel 6,9; 8,3.5; 9,13; 11,1; 14,18; 16,7). Az új Jeruzsálemben nem lesz sem templom, sem oltár (Jel 21,22). Jézus a Golgota oltárán szerzett engesztelést az egész világ bűnéért, ezért van oltár, amiről csak azok ehetnek, akik Őbenne hisznek (Zsid 13,10).
NA
