Ostrom
Ostrom A bibliai korban az a hadi vállalkozás minősült ostromnak, amely egy fallal körülvett város vagy erődítmény elfoglalását tűzte ki célul. Az ilyen várost a támadás megkezdése előtt megadásra szólították fel, s ha megnyitotta kapuit, megkímélték és adófizetővé tették a lakóit (5Móz 20,10kk). Ellenkező esetben körülzárták. Izráel csak a Dávid királysága idején rendelkezett olyan hadsereggel, amely ostromra is vállalkozhatott (2Sám 11,16kk). Ez többnyire úgy történt, hogy sáncot emeltek a bástyával szemben (2Sám 20,15), ha lehetett, kiéheztették vagy a vízszerzési lehetőségtől fosztották meg a bentlévőket, ostromműveket állítottak (Ézs 29,3). A sáncépítéshez az izráeliek nem használhattak fel gyümölcsfákat (5Móz 20,19k) - talán az egyiptomi vagy asszíriai gyakorlattal szemben. Az ostrom technikáját ugyanis az asszíroktól tanulták el (Ez 4,2; 21,27; 26,8-10), bár ötletesen kitalált hadigépekről, kövek és nyilak kilövésére alkalmas eszközökről Uzzijjá idejéből is olvashatunk (2Krón 26,15). A falakat lerombolják, megmásszák vagy kötelekkel lerántják, a kapukat égő rőzsekötegekkel, tüzes nyilakkal elpusztítják (2Sám 17,13; Jer 51,58; Bír 9,52). Az ostromlottak kitörésekkel nyugtalanították az ostromló sereget (2Sám 11,17) és arra igyekeztek, hogy az ostromgyűrüt áttörjék, az ellenséget elzavarják (2Kir 20,13-21). Ha pedig reménytelennek ítélték a helyzetüket, kimenekültek a várfalak közül, s az ostromlók szorításából (2Kir 25,4). Ha védték a várost, akkor igyekeztek helyreállítani a falak sérüléseit, ha tudták, magasították a falakat. Az ellenséget kő- és nyílzáporral fogadták, s igyekeztek ostromgépeit felgyújtani. A védekezésben nemegyszer az asszonyok is részt vettek, hősiesen harcoltak (Bír 9,50-53). Az ostrom h. szava a macór, az ostromláshoz épített elzárófal: dájék, a faltörőkos: kárim.
DJ
