Oszlop
Oszlop Díszítő vagy teherhordozó építészeti elem, melynek anyaga és formája egyaránt változatos. Olvasunk cédrusoszlopokról (1Kir 7,2), márványoszlopokról (Eszt 1,6), ezüstoszlopokról a Salamon gyaloghintójában (Énekek 3,10) és meg nem nevezett anyagból készült oszlopokról is (Bír 16,25; Ez 42,6). A cammud tartotta a nagy fesztávolságú tetőt, s hordozta az épület terhét (Bír 16,25k; Ez 42,6). Éhúd és Salamon palotájában voltak oszlopcsarnokok és oszlopsorok (Bír 3,23; 1Kir 7,2.3.6), amelyek később, a hellenista korban a nagy városok ékességeiként is megtalálhatók. Ilyen volt a jeruzsálemi templomban a Salamon csarnoka (ApCsel 3,11; 5,12; Jn 10,23).
A szent sátor bejáratához készített függönyt öt réztalpon álló, arannyal bevont akácfa oszlop tartotta, a bizonyság ládája előtt álló kárpitot pedig négy ugyanilyen, csak éppen ezüst talpon nyugvó oszlop emelte (2Móz 26,32.37). A szent hajlék udvarát s szőnyegfalait szintén oszlopok tartották (2Móz 27,9-17). Mindezt az Úr parancsa szerint készítették (2Móz 40,16k).
Nem ilyen egyértelműen engedelmeskedtek Isten parancsának, amikor a kánaáni népek bálványoszlopait a honfoglalás után össze kellett volna törni (5Móz 7,5; 12,3). Ebből a feladatból még Jósiás királynak is jutott (2Krón 34,4).
Absolon emlékoszlopot állíttatott magának a Király-völgyben, s a maga nevéről nevezte el ezt az oszlopot (2Sám 18,18).
Füstoszlop jelezte Gibea városának vesztét (Bír 20,40).
Az oszlop jelképes értelmével találkozunk a föld oszlopai (Zsolt 75,4; Jób 9,6), az ég oszlopai (Jób 26,11), vagy a bölcsesség házát tartó hét oszlop említésekor (Péld 9,1), és abban az ígéretben, hogy Isten ércoszloppá teszi Jeremiást (1,18). Ott is, ahol Isten egyháza az igazság oszlopa (1Tim 3,15) s a győztes: oszlop a templomban (Jel 3,12). (Ld. még FELHŐ ÉS TŰZOSZLOP; JÁKIN és BOÁZ; MACCÉBA; OSZLOPAPOSTOL és PALOTA)
DJ
