Öngyilkosság
Öngyilkosság Istenről megfeledkezett emberek menekülési kísérlete kilátástalan helyzetekből. Az ÓSZ három, az ÚSZ egy példát említ rá. Amikor a filiszteusok Gilbóánál megfutamították Izráelt és megölték a király fiait, a súlyosan megsebesült Saul a kardjába dőlt, hogy ne kerüljön élve az ellenség kezébe. Példáját követte a fegyverhordozója is (1Sám 31,4-5). Az Absolonhoz átpártolt Ahitófel, mikor látta, hogy nem az ő tanácsát követik, hazament és fölakasztotta magát (2Sám 17,23). Amikor Omri körülzárta Tircát, Zimri fölment a királyi palota tornyába, és magára gyújtotta azt (1Kir 16,18). Végül Júdás, amikor árulását megbánva, hasztalan próbálkozott elrendezni dolgát a főpapokkal, kétségbeesésében fölakasztotta magát (Mt 27,5).
A B ezekhez az esetekhez semmilyen kommentárt nem fűz. Az öngyilkosságról nem rendelkeznek a mózesi törvények, és nem beszélt róla Jézus sem. A fenti példákból mégis nyilvánvaló, hogy az öngyilkosság: bűn. Csak azok követik el, akik Istentől elszakadva, a maguk választotta úton kerülnek lehetetlen helyzetbe, és ezt nem bírják elviselni; akik nem folyamodnak a kegyelem királyi székéhez (Zsid 4,16), és kiveszik Isten kezéből az életük fölött való rendelkezés jogát.
