Öregkorú
Öregkorú A Dán 7,9.13-ban fordul elő. Az összefüggésből nyilvánvaló, hogy az örökkévaló Istenről van szó. A látomásban Dániel négy vadállat képében világbirodalmakat lát. A negyedik vadállat a legrettenetesebb és a legistenellenesebb. Egyik kiemelkedő szarvának nagyokat mondó szája volt. Ekkor trónokat állítottak föl, s az öregkorú helyet foglalt. Ruhája, megjelenése (haja, mint a tiszta gyapjú, ruhája fehér, mint a hó, megszámlálhatatlan seregek szolgáltak neki) istenségét, bölcsességét, szentségét, mindenekfeletti hatalmát hirdeti. A nagyhangú beszédek miatt kimondják és végrehajtják a halálos ítéletet a vadállaton. Ezután az ég felhőin az Emberfiához hasonló valaki ment az Öregkorúhoz, s neki adatott a királyi hatalom minden nép felett (vö. Dán 7,27; Mt 24,30; 28,18; Fil 2,9kk; Jel 4,4; 5,9kk).
