Örök élet
Örök élet Az örök, a halál által meg nem szakított élet a B szerint egyedül Isten tulajdona. Az embernek nincsen lehetősége arra, hogy ezt birtokba vegye (1Móz 3,22-24). Az ÓSZ-ben Ézsaiás és Dániel könyve beszél az örök életről, amely a feltámadás után az igazak osztályrésze lesz (Ézs 26,19; Dán 12,2). Elnyerésének feltétele a törvény betöltése.
Az ÚSZ szerint az örök élet a hívők osztályrésze. Ez a tulajdonképpeni, igazi élet, amely megérdemli ezt a nevet. Ezért az ÚSZ gyakran elhagyja az »örök« jelzőt, s csak »életről« vagy »eljövendő« életről beszél, megkülönböztetve azt a jelenlegi, a halál uralma alatt álló élettől (»ez az élet« 1Kor 15,19; »a testben való élet« Gal 2,20; Fil 1,22). Az »örök« jelző az élet múlhatatlan voltára utal, amelyben semmi nem szakíthatja meg Isten és az ember kapcsolatát, az élet lényegét. Ezt az életet lehet »örökölni« (Mt 19,29; Mk 10,17; Lk 10,25; Tit 3,7; 1Pt 3,7), »kapni«, »elnyerni« (Mt 19,16; Mk 10,30; Lk 18,30), lehet az életre »bemenni« (Mt 18,8k; 19,17; Mk 9,43kk). Az ember mostani életfolytatásával »méltóvá« válhat az örök életre (Mt 25,46; Lk 10,28; Jn 5,29; 12,25; Róm 2,7; Gal 6,8). Van »megtérés az életre« (ApCsel 11,18). Mindazáltal, ahogyan az ember nem rendelkezik saját életének kezdetével, hanem azt Isten teremtő akaratának köszönheti, ugyanúgy az örök életet is csak Isten feltámasztó, újjáteremtő hatalma által nyerheti el. A B-tól idegen a lélek halhatatlanságának a gondolata, mely az embernek tulajdonítaná ezt a képességet. Isten szuverenitása nyilvánul meg abban, hogy kiket választ el az örök életre (ApCsel 13,48), kiknek a neve van beírva az élet könyvébe (Jel 13,8; 17,8).
Az ÓSZ-i szemlélethez képest a döntő változás az, hogy Istennek a feltámasztásban megnyilvánuló és örök életet lehetővé tevő hatalma Jézus Krisztus feltámadásában már most valósággá lett. A feltámadás és az örök élet kifejezések egymás korrelatívumai, egyik magában foglalja a másikat. A hívő ember reménysége erre az üdvözítő tettre irányul: »Az igaz ember hitből élni fog« (Hab 2,4; Róm 1,17; Gal 3,11; Tit 1,1k; Zsid 10,38). Aki Jézusban hisz, az részesül az életben (Jn 3,15k; 3,36; ApCsel 13,46; Róm 6,8kk; 1Tim 1,16). Jézus Krisztus hozta világosságra az elmúlhatatlan életet (2Tim 1,10), Ő az élet fejedelme (ApCsel 3,15), az Ő halált legyőző élete által szabadul meg az ember (Róm 5,10). Ő a mi életünk, mely most rejtve van Istenben (Kol 3,3k), Ôbenne van az élet (Róm 8,2; 2Tim 1,1; 1Jn 5,11). Ő a feltámadás és az élet (Jn 11,25), az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), mert Ő maga »az igaz Isten és az örök élet« (1Jn 5,20). Nála van az »örök élet beszéde« (Jn 6,68). Az örök élet már most azoké, akik megismerik Istent és Jézus Krisztust (Jn 17,3), akik eszik az ő testét és isszák az ő vérét (Jn 6,54).
Az örök élet reménysége és bizonyossága meghatározza a hívő ember jelenbeni életfolytatását is (Jel 2,7.10; 20,4k). Ez a tudat élő reménységre szüli újjá az embert (1Pt 1,3). Ez az élet Istenben van elrejtve, ugyanakkor az embernek kötelessége azt megragadni (1Tim 6,19).
BG
