Örököl
Örököl 1. Általános értelemben (h. náhal, járas, g. kleronomein). Ábrahám esetében csak a törvényes feleségtől származó fiúnak, azaz Izsáknak volt örökösödési joga (1Móz 21,9kk; Gal 4,30). Ez azonban Izsák sajátos helyzetéből, üdvtörténeti szerepéből, s nem az akkor általában érvényes öröklési jogból adódott. Jákób fiai esetében nincs különbség Lea és Ráhel, valamint a szolgálók fiai között. Az ősatyák korának általános joggyakorlatát Jákób fiainak a példája tükrözi. Ábrahám szavaiból kitűnik, hogy amennyiben nem volt gyermek, a háznál született szolga is örökölhetett (1Móz 15,2k).
A mózesi örökösödési törvények elsősorban a birtok, a föld elosztásáról rendelkeznek az örökösök között. A törvény szerint a birtokot egyenlőképpen kellett elosztani a fiúk között, csak az elsőszülöttnek kellett két részt adni, ennek fejében viszont gondoskodnia kellett anyjáról és kiskorú testvéreiről (5Móz 21,15kk). Ha fiúk nem voltak, akkor a lányok is örökölhettek, ez esetben azonban csak a törzsön belül mehettek férjhez, hogy a törzsi területek sértetlenül megmaradjanak (4Móz 27,1-8; 36,1-12; ld. ÖRÖKÖSÖDÉS LEÁNYÁGON). Ha az örökhagyónak lánya sem volt, akkor a testvérei, ha testvérei sem voltak, akkor apjának a testvérei örököltek. Ha pedig az apjának sem voltak testvérei, akkor a nemzetségében a legközelebbi rokon örökölt (4Móz 27,8-11; Ruth 3,8kk). Ha a testvérek közül valamelyik fiú utód nélkül halt meg, a testvér kötelessége volt utódot támasztani az elhaltnak. Az első gyermek az elhunyt nevét viselte és örököse lett (5Móz 25,5kk; ld. SÓGORHÁZASSÁG). A birtokon kívüli javak örökléséről a törvény nem beszél. Ha valaki érezte közeledni halálát, akkor rendelkezett házáról (2Sám 17,23; Ézs 38,1). Az apa még életében kiadhatta valamelyik fiának a ráeső részt (Lk 15,12). Az ÓSZ-ben még végrendeletről nincs szó, ez csak később, görög-római hatásra terjedt el. Az ÚSZ két helyen beszél végrendeletről (Gal 3,15; Zsid 9,17).
2. Vallási értelemben. A B gyakran beszél nem köznapi értelemben öröklésről. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy örökölni fogja a földet, ahová Úr-Kaszdimból elvezette (1Móz 15,7kk). Izráel is örökli az ígéret földjét (3Móz 20,24). A föld örökléséről sokszor beszél a B, s nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy egyszerű történeti, vagy eszkhatológikus értelme van-e. Öröklik a földet, akik félik az Urat (Zsolt 25,12), akiket megáld az Úr (Zsolt 37,22), akik az Úrban reménykednek (Zsolt 37,34), akik várják az Urat (Zsolt 37,9), az igazak (Zsolt 37,29), a szelídek (Zsolt 37,11.22.29.34; Ézs 57,13; Mt 5,5), az alázatosak (Zsolt 37,11). A fogság után, az egybegyűjtéskor Izráel újra örökli az ígéret földjét (Ézs 61,7; 65,9).
Az ÚSZ tanítása szerint az ember nagy lehetősége, hogy keresse és örökölje az Isten országát (Mt 6,33; 25,34; Jak 2,5), az örök életet (Mk 10,17; Mt 19,29), az üdvösséget (Zsid 1,14). Az Isten országa örökléséből vannak kizáró okok: igazságtalanok (1Kor 6,9), paráznák, bálványimádók, varázslók, ellenségeskedők, irigyek, gyilkosok, részegesek nem öröklik az Isten országát (Gal 5,19kk). A romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot, test és vér nem örökölheti az Isten országát (1Kor 15,50).
Lehet örökölni szellemi, lelki kincseket is: a bölcsek tisztességet örökölnek (Péld 3,35), az ígéreteket pedig türelem által lehet örökölni (Zsid 6,12). Isten gyermekei arra hivattak, hogy áldást örököljenek (1Pt 3,9). Aki győz, mindvégig megáll a hitben, az örökölni fogja mindazt, amit az új ég és új föld jelent (Jel 21,7).
Jézus páratlan dicsőségét tükrözi, hogy különb nevet örökölt az angyaloknál (Zsid 1,4; vö. Fil 2,9kk).
3. Átvitt értelemben. Az öröklés olykor átvitt értelemben is szerepel a B-ban. Hóseás Isten eljövendő ítéletét azzal szemlélteti, hogy az ezüstkincseket a csalán örökli (Hós 9,6).
NA
