Öröm
Öröm 1. Forrása. A B mind a teremtett, mind a megváltott élettel kapcsolatban sokszor és hangsúlyozottan beszél az örömről (h. szimhá, g. khará). Az öröm Isten lényéhez tartozik. A B boldog Istennek nevezi (1Tim 1,11), akinél teljes öröm van (Zsolt 16,11). A teremtés alapvető vonása, hogy Isten az embert szeretetből és örömre teremtette. Ez tükröződik az ember környezete, élettere megteremtésében is: az ember bármerre megy, bárhová néz, mindenütt új szépséget, új örömöt fedezhet fel. Amikor pedig Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül, nem tud igazán örülni, akkor megalkotta az asszonyt (1Móz 2,18.21k). Isten és a teremtett világ között akkor vannak rendben a dolgok, akkor van harmónia, békesség, amikor Isten örül(het) alkotásainak, s az ember örül Istennek (Zsolt 104,31.34). Isten akkor örül az embernek, ha az féli őt, alázatosan jár előtte, engedelmes, akaratát cselekszi (Zof 3,17). Az ember számára létkérdés, hogy Isten örüljön rajta, mert ez megtartó, erősítő, hordozó erő (Neh 8,10). Mivel az öröm forrása Isten, ezért az embernek csak akkor lehet igaz és tartós öröme, ha kapcsolatban, közösségben van vele. Isten arcát látni, felismerni tetteiben, gyönyörködni törvényében, igazságában, szentségében mindennél nagyobb öröm (Zsolt 1,3; 4,7k). Isten megengedi, hogy kegyesei szívből örüljenek (Préd 5,19), örvendezve nézzék arcát (Jób 33,26), örömmel merítsenek vizet a szabadító kútfőből (Ézs 12,3). Választottait öröm olajával keni fel (Zsolt 23,5; Zsid 1,9), bizonysága, igéje, hangja a szív nagy öröme (Zsolt 119,111; Jer 15,16). A boldog Isten mindenkit be akar tölteni minden örömmel (Róm 15,13).
2. Hétköznapok öröme. Isten akarata az, hogy minden nap új csoda, új öröm legyen. Az ÓSZ kegyesei ezt nagyon jól érzékelték és értették, s ezért nem lehet sem őket, sem az ÓSZ-et valamiféle földhöz kötött öröm vágya miatt elmarasztalni. Voltaképpen a mindennapi örömök nem a földhöz, hanem Istenhez kötötték a kegyeseket. Öröm maga az élet, s ha az öröm elhalványul vagy elvész, az a bűn következménye. Öröm a férfi és a nő kapcsolata a házasságban: a férfi örüljön ifjúkorában elvett feleségének (Péld 5,18), s a házastársak örüljenek a gyermekáldásnak (Zsolt 127,3kk; 128,4). A munka nem csak teher, hanem áldás és öröm forrása is: jólét, boldogság kíséri (Zsolt 128,2). A B sokszor beszél az aratás (Zsolt 126,5k; Ézs 9,3; Jn 4,36), a szüret (Ézs 16,10), a munka gyümölcse (Préd 3,22) öröméről. Van öröme mind a napszámosnak, mind a királynak (Jób 14,6; Zsolt 21,7; 45,8). Az élethez hozzátartozik a gond, a nyomorúság is, de ha este bánat tér be, reggelre már ott lehet az öröm (Zsolt 30,6). Ha az ember odaadja Istennek, amit tőle kíván, akkor örülhet mindannak, amit Istentől kapott (5Móz 26,11), s nincs jobb dolog, mintha örül az ember (Préd 3,12).
3. Ünnepnapok öröme. Az ünnepnapok kiemelten az öröm alkalmai voltak, voltaképpen a nagy engesztelési ünnep bűnbánata is a bűnbocsánat örömébe torkollott (3Móz 16). A szombati ünnepkör (szombat, szombatév, jóbél-esztendő) az ötvenedik, örömünnep esztendejébe torkollott. Az üdvtörténeti (páska, pünkösd, sátrak ünnepe), valamint a későbbi eredetű ünnepek (púrim, templomszentelés, Nikánor) jellemzője is az öröm volt. Az ÚSZ-ben a hét első napja, Jézus Krisztus feltámadásának a napja is örömünnep. Az ünnepi örömök lényege az Isten hatalmas tetteire való emlékezés, s az Istennel való élő találkozás az istentiszteleti közösségben. Ha ez utóbbi elmarad, akkor elmarad az igazi öröm is. A földi ünnepek öröme csak halvány előképe, előíze és záloga a mennyeinek (1Jn 3,2; Jel 7,9kk; l4,1kk; 21,4). A szabályszerűen ismétlődő ünnepek mellett a B ismeri az adódó, alkalmi ünnepeket is, mind a választott nép, mind az egyes ember életében. Isten örömünnepet teremt azáltal, hogy valami nagy, hatalmas dolgot visz véghez (1Sám 1,24kk; 7,12; 1Kir 7,9; 2Krón 20,26; Lk 15,22kk).
4. Keserű, bűnös, elvett örömök. Keserű öröm az, amikor valaki olyasminek örül, ami szomorú, tragikus; olyasmire vágyik, amitől rendes körülmények között menekül az ember. Erről beszél Jób panaszában: a nyomorult, megkeseredett lelkű ember várja a halált, keresi a sírt, s ujjongva örül, amikor megtalálja (Jób 3,22). Vannak bűnös örömök: az istentelen, gonosz ember más nyomorúságának és bajának örül, s annak, ha gonosz tervét véghez tudta vinni, másoknak kárt, fájdalmat okozhatott (Jób 31,29; Zsolt 35,26). Az esztelen ember öröme pedig a bolondság (Péld 15,21). De a képmutatók és bűnösök öröme csak egy szempillantásig tart (Jób 20,5; vö. Jak 4,9). Isten nem csak adja az örömöt, hanem el is veszi, amikor megítéli népét, az embert, a világot a bűnök miatt (Ézs 16,10; Jer 7,34; 25,10; 48,33; JSir 2,15; 5,15; Ez 24,25; 35,14; Hós 2,10; Jóel 1,2; Jel 18,8kk).
5. Megváltás öröme. A B tanítása szerint az ember a bűn miatt minden tekintetben, mindenestül megváltásra szorul. Ez érvényes az örömre is. A megváltott nép ujjongva énekel (Ézs 52,9), szája megtelik nevetéssel (Zsolt 126,1kk). A történelemben átélt szabadítások az eszkhatológikus megváltásra néznek, ami a Messiás, az Úr Szolgája, az Isten Báránya által megy végbe (Ézs 35; 42,10; 52,7; 61,1kk.10; Jn 1,29). Ez a megváltás, ami Krisztusban végbement, nagy öröm minden népnek (Lk 2,10k). A megváltás öröme a Jézus Krisztusban való hit által ragadható meg, élhető át, s az új ég és új föld ígérete beteljesülésében éri el teljességét (ApCsel 16,30-34; Jel 21,1kk). Ez a teljes öröm - örök öröm, ami soha meg nem fakul, és soha el nem múlik (Ézs 35,10; Mt 25,21; Júd 24; Jel 7,14kk; 19,6kk).
6. A tanítványság öröme. Isten mindenkinek ad örömöt, de vannak örömök, amiket az övéinek tart fenn, ilyen a tanítványság (szűkebb és tágabb értelemben egyaránt) sokszínű öröme. A kiválasztás, elhívás, tanítás mind azért történt, hogy a tanítványok részesüljenek Jézus örömében, s örömük teljes legyen (Jn 15,11.13kk; 16,22). A tanítványok örömmel tértek vissza Jézushoz a missziói útról, mert semmiben sem szégyenültek meg (Lk 10,17), tanúi voltak Jézus feltámadásának és mennybemenetelének, s ez örömmel töltötte el őket (Lk 24,41.52), s legfőbb örömük, hogy nevük fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Örömmel törték meg házanként a kenyeret (ApCsel 2,46), örömmel mentek tovább az úton (ApCsel 8,39), örömmel fogadták a próbákat, szenvedéseket Krisztusért (ApCsel 16,25; Zsid 10,34), munkatársai voltak egymás örömének (2Kor 1,24). Útmutatás és valóság volt számukra, hogy az Úrban mindenkor lehet örülni (Fil 4,4; 1Pt 1,8).
7. Szentlélek általi öröm. A B-i öröm megélése a Szentlélek által lehetséges. Jézus a Szentlélek által ujjongott, amikor, emberileg nézve, semmi oka sem volt az örömre (Lk 10,21; vö. Mt 11,20kk). Az ApCsel visszatérő tanúságtétele, hogy a tanítványok beteltek Szentlélekkel és örömmel (8,8; 13,52), Thesszalonikában a Szentlélek örömével fogadták be az Igét (1Thessz 1,6). Az öröm a Szentlélek gyümölcse bennünk (Gal 5,22), s az Isten országa Szentlélek általi öröm (Róm 14,17).
NA
