Papirusz
Papirusz 1. A palkafélék családjába, a kákafélék alcsaládjába tartozó évelő növény (ld. NÖVÉNYEK).
2. A papirusznádból készült írószer. A papirusznádat vékony csíkokra, szalagokra hasogatták. A szalagokat két rétegben egymásra helyezték: az egyik réteget függőlegesen rakták egymás mellé, a másik réteget pedig keresztben vízszintesen helyezték rá. Ezután meglocsolták vízzel, ütögették, majd összepréselték. Az így nyert papiruszlapokat a napon megszárították. A papirusz finom és viszonylag erős volt. Több, kb. 20 papiruszlap összeragasztásából keletkezett a tekercs, amit könyvnek vagy könyvtekercsnek is neveztek (Zsolt 40,8). Nem volt ritka a 20-30 m hosszú tekercs sem. A tekercsre írónáddal és tintával írtak. Az írást, a tinta anyagától függően, le is lehetett mosni (4Móz 5,23). A tekercsnek, illetve a papiruszlapnak rendszerint csak az egyik oldalára írtak, arra, ahol a csíkok vízszintesen helyezkedtek el. Olykor előfordult az is, hogy mindkét oldalára írtak. A tekercs két végére egy-egy pálcikát erősítettek, amire feltekerték, illetve az olvasáskor áttekerték. A tekercset olvasáskor jobbról balra forgatták. Az olvasás, a kezelés megkönnyítése érdekében a tekercsekre oszlopokban írtak. Kr. u. az 1. szd.-tól voltak papiruszkódexek is, de csak a keresztyénség körében. Kr. u. a 3-4. szd.-tól a papiruszt kiszorította a tartósabb pergamen, de okmányokhoz egészen a 11. szd.-ig használták.
