Pára
Pára A fogalom jelölésére a B a h. 'éd, hebel nösámáh, illetve a g. atmisz szavakat használja.
1. A B pára alatt érti a vízgőzt, mely magasabb hőmérséklet mellett, illetve forrás alkalmával keletkezik, valamint az élőlények leheletét, mely hűvös időjárás esetén lélegzés közben láthatóvá válik.
Az 1Móz 2,6-ban a h. 'éd szó tulajdonképpen felhőt jelent; ugyanabban az értelemben fordul elő a Jób 36,27-ben is. Péter apostol pünkösdi beszédében hivatkozva a Jóel-féle próféciára a párát (füstfelleget) a Szentlélek csodatettének mondja (ApCsel 2,19).
2. Jelentéktelensége és gyors tovatűnése miatt gyakran használatos átvitt értelemben, jelezve az emberi élet mulandóságát, hiábavalóságait. Természetesen itt a B pusztán a teremtményi földi életre, valamint a múló földi örömökre és megsemmisülő földi értékekre, kincsekre gondol. Átvitt értelemben használva kifejezi az ember tehetetlenségét, valamint mélységes fájdalmát az elmúlás, a mulandóság miatt: »Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!« (Jób 7,16), »Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él« (Zsolt 39,6), »Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik« (Zsolt 62,10).
A szó ugyancsak átvitt értelemben jelenti valaminek a hamis voltát, a megtévesztő látszatot. Ezzel a jelentéstartalommal gyakran előfordul a B-ban a pogány bálványokkal összefüggésben: »Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak« (5Móz 32,21a; vö. Zsolt 31,7; Jer 8,19; 10,8; Jón 2,9).
DI
