Paradigma
Paradigma 1. A FORMATÖRTÉNETi kutatásban használt szakkifejezés, amellyel az őskeresztyén igehirdetést szolgáló syn ev-beli példák, példatörténetek csoportját jelölik a kutatók. Jellegzetességük, hogy önmagukban, a szövegösszefüggés nélkül is érthető elbeszélések, tehát eredetileg is önállóan mondták őket tovább a hagyományozás során (pl. Mk 3,1-6; 10,13-16).
2. A strukturalista szöveganalízis egyik szakkifejezése. A strukturalista nyelvészet abból a feltételezésből indul ki, hogy az analizálandó szöveg egységes és összefüggő »világ«, szemantikus mikro-univerzum, amelyben egyetlen elem sem lényegtelen. A strukturális analízis célja az, hogy ennek a világnak a szemantikus szervezeti modelljét, a »kompozíciós struktúrát« feltárja. A szöveg jelentése nem a szövegelemekben van elrejtve, hanem a szövegelemek kapcsolatában, és abban a funkcióban, amelyet a szövegszerkezet megenged. Hogy a struktúrát »a szövegen belüli kapcsolatok rendszereként« értsük, ahhoz a szöveget kisebb egységekre (szequensekre és szintagmákra) kell feldarabolni. De hogy a szintagmatikus egységek funkcióját a szöveg egészén belül felismerjük, ahhoz osztályozni kell őket, azaz paradigmákat (osztályokat) kell felállítani, amelyből az illető elem kiválasztható. Ez az osztályozás lehetővé teszi azt, hogy az azonos osztályba tartozó szövegelemeket jellemezzük, és kapcsolataikat megfogalmazzuk. Ez az osztályozás és meghatározás különböző síkokon történhet (pl. egy szövegben előforduló »Akteure«-k nagy száma az »aktánsok« osztályába sorolható, amelyet aztán még alcsoportokra lehet osztani). (Ld. még SZÖVEGLINGVISZTIKA; STRUKTURALIZMUS)
