Pártoskodás
Pártoskodás Izráel életének legfontosabb törvénye és feltétele, hogy egyedül Jahvét imádja és tisztelje. Ez a TÍZPARANCSOLATban lefektetett követelmény újra és újra megjelenik a Törvény magyarázatában és a prófétai igehirdetésben (2Móz 20,3; 23,13; 34,14; 5Móz 5,7; 6,14; 11,16; 29,17; Józs 23,16; Jer 25,6; 35,15). Az Úrtól való elpártolás a legsúlyosabb ítéletet, végső soron Izráel pusztulását vonhatja maga után (5Móz 30,17; 31,18). Ennek ellenére ez az elfordulás újra és újra megtörténik Izráel története folyamán (Bír 2,12kk; 10,13; 1Sám 8,8; 2Kir 17,7; Jer 7,18; 11,10; 13,10; 19,4; Hós 3,1).
Az emberek közötti pártoskodásról, pártviszályokról megállapítható, hogy azok gyökere az Istentől való elfordulásban keresendő. Különösen nagy hatással voltak Izráel történetére a trónviszályok, amelyek az ország kettészakadásához is vezettek (1Kir 12kk részek; 2Krón 10kk részek). Részben politikai, részben vallási mozgatórugói voltak az intertestamentális korban kialakuló pártok létrejöttének. A zsidóság külön nép akart maradni a politikai viszontagságok és a vallási szinkretizmus fenyegetései közepette, abban azonban már különböztek a vélemények, hogy ehhez milyen utat válasszanak. Az így létrejött pártok legjelentősebbike a FARIZEUSOKé és a SZADDUCEUSOKé volt, akik mellett szektás csoportok is kialakultak, mint az ESSZÉNUSOKé, akik a közeli végváradalom feszültségében éltek. Jézus ezekkel a pártokkal kerül egyre súlyosabb konfliktusba, és a dolgok emberi oldalát tekintve végül ez a konfrontáció okozta bukását (Mt 12,1kk par; 12,24kk par; 22,23kk par; 23,1kk par; Jn 9,35kk; 11,45kk; 18,3kk).
A kezdetben egységes képet mutató keresztyénségen belül is hamarosan megjelennek a nézetkülönbségek, s ezek vitákhoz, ellentétekhez vezetnek. Ezeknek a vitáknak a rendezésére megy végbe az APOSTOLI ZSINAT (ApCsel 15,1kk; vö. Gal 2,1kk). Egyes gyülekezeteken belül is történtek szakadások, ezek ellen Pál apostol leveleiben veszi fel a küzdelmet. Különösen is részletes betekintést nyerünk a Korinthusban kialakult pártoskodásról (1Kor 1,11kk).
SzCs
