Példabeszédek könyve
Példabeszédek könyve
1. Felosztása.
A könyvben előforduló címiratok alapján öszszesen kilenc részre osztható a könyv. Három nagyobb gyűjteményre és a nagyobbakhoz függesztett kisebb gyűjteményekre.
1. 1-9. Első nagy rész.
2. 10,1-22,16 Második nagy rész.
3. 22,17-24,22 A bölcsek szavai.
4. 24,23-34 »Ezek is bölcsek mondásai.«
5. 25-29 Harmadik nagy rész.
6. 30,1-14 Ágúr beszéde.
7. 30,15-33 Számmondások gyűjteménye.
8. 31,1-9 Lémúél király beszéde.
9. 31,10-31 A derék asszony dicsérete.
A LXX részben más sorrendben hozza ezeket az egységeket, ezzel bizonyítja, hogy különálló darabok.
2. Szerzői.
A könyvben előforduló címiratok alapján: Salamon király (1,1; 10,1; 25,1), a bölcsek (22,17; 24,23), Ágúr (30,1), Lemúél király (31,1).
a) Salamonra úgy tekintettek Izráelben, mint a bölcsesség legfőbb képviselőjére (1Kir 5,9-14; 10,1-10). Bölcs mondásait, hasonlatait, énekeit szájról szájra adták, hamarosan megkezdődött írásba foglalásuk is. Ezeket azonban nem mind ő találta ki. Minden nép ajkán élnek tömör formába öntött megfigyelések, igazságok. Ezek jó részét gondolatritmussal, azaz parányi versek formájában fogalmazták, adták tovább. Az 1Kir azt sugallja, hogy Salamon ismerte ezeket, merített belőlük. Másrészt, ha újabb bölcs mondás született, vagy került felszínre a népi közkincsből, esetleg más népek bölcsességirodalmának egy darabját fordították le, ültették át, ezt is besorolták a neki tulajdonított mondások közé. Salamon halálától Ezékiás uralkodásáig 220 év telt el. Még ekkor is közszájon forogtak tőle származó vagy neki tulajdonított darabok. Ezeket aztán a király által kinevezett bizottság gyűjtötte össze (Péld 25,1).
b) A bölcsek. Ilyenek minden nép között élnek (1Kir 5,10k). Hírük terjed, mondásaikat továbbadják, följegyzik. A királyi udvarban tanácsadóként vannak bölcsek (2Sám 16,23). Az állami élet tette szükségessé az írni tudó, képzett hivatalnokok beállítását. Ők főfoglalkozású szellemi munkások. Nyelvtudásuk révén más népek irodalmát is ismerik. Köztük kell keresni a szájhagyomány lejegyzőit, más népektől vett darabok fordítóit, meg részben a szerzőket. Dávidnak egy kancellárja volt (2Sám 8,17), Salamonnak már több (1Kir 4,3). Ő a szervezés befejezője a Dávid harcait követő nyugalomban, jólétben. Ezért lendült föl uralkodása idején a bölcsességirodalom gyakorlása, és személyes képességei mellett emiatt is lett a következő nemzedékek szemében a bölcsesség forrása (írnok és bölcs összefüggését ld. Jer 8,8k). Közülük egy lefordította egyiptomiból és átdolgozta Amen-em-ope bölcsességét (Péld 22,17-24,22), mellyel ez a rész szó szerinti egyezést mutat, kiegészítve Ahikár bölcsességének néhány mondásával.
c) Ágúr és Lemúél ismeretlenek, de az utóbbi biztos külföldi, mert ilyen nevű királya Izráelnek-Júdának nem volt.
3. Keletkezési ideje.
Salamon halála után (Kr. e. 931) összegyűjtik, lejegyzik bölcs mondásait (10,1-22,16). A 25-29.. fej. Ezékiás uralma alatt (Kr. e. 716-687). A kisebb gyűjteményekét nem tudjuk. Az Ezékiás-féle gyűjtés elvégeztével egybefoglalják az egészet, az 1-9. r. megírásával egységes szempont alá rendelik a sokféle anyagot. Mivel a fő anyag Salamoné, az egész élére az ő nevét írják (1,1).
4. Helye a B-ban.
A h. kánonban az Iratok közt foglal helyet, a ker. bibliafordítások a költői-tanító könyvek közé osztják be, a B-i tudomány Izráel bölcsességirodalma részének tekinti. A két elméleti jellegű mű (Jób, Préd) mellett a gyakorlati bölcsesség könyve. Anyagában sokféle mondás van, nemcsak vallásos és nemcsak Izráel szellemi terméke. Összeállítói úgy gondolkoztak, hogy az igazi bölcsességet Isten adja, akkor is, ha külföldről vették át. Az átvett anyagot át is alakították. Bármit jelentett valami az eredeti helyén, könyvünkben ennek az alapelvnek rendelték alá: Az ÚRnak félelme az ismeret, bölcsesség kezdete (Péld 1,7; 9,10).
A próféták hirdették, hogy Isten bölcsessége más, mint az embereké. Erről az igazi bölcsek maguk is így gondolkoztak (Péld 21,30; 26,12). Az isteni bölcsességről szóló üzenetet azonban másként továbbítja, mint a többi könyv.
A mondások rövidségéből következik, hogy az igazságnak csak egy mozzanatát ragadhatják meg. Egy dologról ezért több mondás szól, melyek kiegészítik egymást (10,15; 18,10k). Egy-egy témáját kiegészíti a többi könyv a maga átfogóbb tárgyalásával (pl. 14,32; vö. Zsolt 73 és Jób).
CP
