Pénz(ek)
Pénz(ek) 1. Fogalma, kialakulása. A B-i korban a gazdasági életben és a kereskedelemben általános értékmérőként és csereeszközként használt nemesfém és érme. A kezdeti időkben árut adtak áruért, vagy árut adtak munkáért. Ez nehézkes volt, s gátolta a gazdasági és a kereskedelmi élet fejlődését. Ez a szükség vezetett a pénz kialakulásához. Pénz gyanánt hosszú ideig nemesfémeket, főleg ezüstöt és aranyat használtak. Értéküket súlyban mérték. Ebből adódik, hogy a h. keszef és a g. argürion ezüstöt és pénzt, a h. sekel pedig súlyt, pénzt, ezüst pénzt (2Kir 15,20) egyaránt jelent. A pátriárkák korában az ilyen értelemben vett pénz használata már általános volt. Ábrahám a makpélái barlangot négyszáz ezüst sekelért vette meg a hettita Efróntól sírhelynek (1Móz 23,16). Jákób fiai pénzért vásároltak gabonát Egyiptomban (1Móz 42,25.35). A pusztai vándorlás során Izráel pénzért akart ennivalót és vizet vásárolni Szihón királyától (5Móz 2,28). Vert pénzeket (érméket) a babiloni fogság után használtak az izráeliek. A pénz értéke tekintetében az irányadó továbbra is az érmék súlya maradt. Vert pénzről a B-ban először az Ezsd 2,69-ben olvasunk: a családfők adománya a templom felépítésére hatvanegyezer aranydrahma és ötezer ezüstmina volt. Az izráelieknek a hódító birodalmak pénzét kellett használniuk. Az első zsidó pénzek a Makkabeusok korából származnak: Hirkánosz János (Kr. e. 134-104) verette bronzból. Nagy Heródes és utódai korából csak rézpénzeket ismerünk, mivel a rómaiak a tartományokban másból nem engedélyezték a pénzverést.
A zsidó pénzek abban különböztek más népek pénzeitől, hogy csak növények és jelképek díszítették. A római pénzek egyik oldalán az uralkodó arcképe volt látható. Jézus és az ÚSZ korában Palesztinában főleg a római és a görög pénzek voltak forgalomban. A leggyakoribb ezüstpénz a római dénár volt (Mk 6,37; Lk 7,41). A Mt 22,19 a dénárt adópénznek nevezi, mert az évenkénti fejadó egy dénár volt. Ezzel szemben a didrahma a templomadó, ami a Neh 10,33-ra megy vissza: a babiloni fogságból hazatértek kötelezték magukat, hogy évente egyharmad sekelt adnak Isten házának a szolgálatára. A 2Móz 30,11kk szerint az Úrnak szóló felajánlás fejenként fél sekel, a 2Móz 38,26 szerint pedig egy beka, azaz szintén egy fél sekel. A didrahma tehát a zsidó félsekelnek felel meg. A didrahma a későbbi időkben kiment a forgalomból, ezért e célra a dénár mellett a státer (ezüstpénz, Mt 17,27) vagy a tetradrahma szolgált, ami szintén egy sekel volt. A harminc ezüst esetében, amit Júdás árulásáért kapott, valószínűleg egy sekel értékű érmékről, illetve tetradrahmákról van szó (Mt 26,15; vö. Zak 11,12).
2. A mózesi törvények és a próféták. Isten a pénz területén is tisztaságot, szentséget kíván népétől. Nem szabad elkövetni semmi jogtalanságot (3Móz 19,35k). Tilos kétféle súlymértéket használni (5Móz 25,13kk). A kölcsönadott pénzre nem volt szabad uzsorát kivetni (2Móz 22,24; vö. Zsolt 15,5). Jó pénzt, azaz teljes árat kellett fizetni mindenért (1Krón 21,22.24). E rendelkezéseket Isten számon is kérte a próféták által (Mik 6,10kk).
3. Kísértés. Aki szereti a pénzt, nem telik be vele (Préd 5,10). Hasonlóan tanít az ÚSZ is: minden rossz gyökere a pénz szerelme (1Tim 6,10). A pénzsóvárság Ákánra halált (Józs 7,21), Géházira poklosságot hozott (2Kir 5,22k). Megrontja a szombatot (Ám 8,5). Pénzért eladják az igazat (Ám 2,6). A próféták pénzért jövendölnek (Mik 3,11). Júdás 30 ezüstért elárulta Jézust (Mt 26,15). A katonák pénzért hajlandók hazudni (Mt 28,12). Simon azt gondolta, hogy Isten ajándéka, a Szentlélek, pénzért megvehető (ApCsel 8,18). Félix azért halogatta, hogy szabadon bocsássa Pált, mert pénzt szeretett volna kapni. A pénzimádat a végidők jeleihez tartozik (2Tim 3,2).
4. Jézus és a pénz. Maga Jézus nem hordott magánál pénzt, nem kezelt, nem gyűjtött pénzt. Tanításaiban helyére teszi a pénzt az ember életében: Nem az ember van a pénzért, hanem a pénz az emberért. Az bánik vele helyesen, aki nem felhalmozza, hanem mások javára fordítja, s így gyűjt magának igazi kincset a mennyben (Mt 6,19kk; 19,21; Lk 12,21.33). A templomban a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felborította (Jn 2,15). Tanítványait inti, hogy az útra ne vigyenek magukkal pénzt (Mk 6,8). Példázataiban többször esik szó pénzről (Mt 20,2; 25,18; Lk 7,41; 10,35). Az adópénz isteni igazság kijelentésére szolgált (Mk 12,15).
5. Az üdv javai és a pénz. A B-ban többször esik szó a pénzről az üdv javaival kapcsolatosan. Ezek a javak pénzen nem vásárolhatók meg. Círus nem pénzért, hanem Isten akaratából bocsátja szabadon a foglyokat (Ézs 45,13). Akiknek nincs pénzük, mehetnek Istenhez, és kaphatnak bort, tejet, kövér falatokat (Ézs 55,1kk). Az ember semmit sem adhat váltságul életéért, lelkéért (Zsolt 49,8k; Mt 16,26). Nem pénzen, hanem a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén váltattunk meg (Ézs 52,3; 1Pt 1,18).
6. A B-ban előforduló pénzek (Ld. MÉRTÉKEK)
NA
