Péter
Péter Jézus Krisztus tanítványa, a 12-es tanítványi kör vezetője. A g. petrosz csak a Jézus-tanítvány Simon mellékneveként fordul elő az ÚSZ-ben. Jelentése: »kő« (arám kéfá') és az ugyancsak Simon nevet viselő tanítványtól (szimón ho kananaiosz vagy kananítész, ill. zélótész) való megkülönböztetésül szolgál. Az elnevezésből a későbbiek során tulajdonnév lett. A tanítvány eredeti neve (h. simöón, ill. arám simón) a zsidóságban meglehetősen népszerű volt (g.-ül Szümeón, Szimón). Az ev-okban előforduló Szimon g. tulajdonnév, és így, mivel a h. hangzáshoz közel állt, a Simeon név pótlására alkalmasnak mutatkozott. A másik mellékneve : kéfász, ami az arám kéfá g.-ös átírása (jelentése: »szikla«, »kő« - pl. Gal 1,18; 2,9; 1Kor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5), melynek g. fordítása: petrosz (vö. Jn 1,42). A keresztyénség előtti korban a Petrosz tulajdonnév még nem fordul elő. Jézus Pétert mindig a szimón, ill. szimón bar jónah néven szólítja.
Simon, a Jóna fia, valószínűleg Bétsaidából (Jn 1,44), a Jordán K-i partján lévő, erősen hellénizált, kis zsidó városból származik, melynek lakosai zömében halászatból éltek (innen való András és Fülöp is). »Írástudatlan és iskolázatlan ember« volt (ApCsel 4,13), azaz sem a rabbinikus, sem a g. képzési ideálnak meg nem felelő, egyszerű halászember (Mk 1,16 par; Lk 5,2; Jn 21,3), aki a Zebedeus két fiával együtt dolgozott (Lk 5,10). Később Kapernaumban élt (Mk 1,29 par). Otthonában Jézus is megfordult, sőt az is lehetséges, hogy hosszabb ideig nála lakott (Mt 8,14). A Mk 1,29-31 par és az 1Kor 9,5 szerint házasember volt. Feltételezhető, hogy testvéréhez, Andráshoz hasonlóan eredetileg Keresztelő János tanítványi köréhez tartozott, és csak később csatlakozott Jézus tanítványi köréhez (Jn 1,25-42).
A syn-ok bizonysága szerint Jézus tanítványi körén belül az első tanítvány volt. A Zebedeus fiakkal és testvérével, Andrással Jézus legbensőbb és legbizalmasabb köréhez tartozott, amelyen belül szintén vezető helye volt (Mk 9,2 par). Jézus csak neki és a Zebedeus fiaknak engedte meg, hogy Jairus zsinagógai elöljáró házához vele menjenek (Mk 5,37). A csodálatos halfogás története is (Lk 5,1kk) kiemeli szeméIyének fontosságát (ld. még Mt 14,28: Péter a vízen járva megpróbál Jézushoz menni). ATizenkettő szócsöve, de egyúttal kemény visszautasításban is része van, amikor Jézus ezt mondja neki: »Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint!« (Mt 8,23 par). Tanítványtársai nevében kérdezi Jézustól: »Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én is megbocsássak neki?« (Mt 18,21). Ő kapja a megbízatást Jánossal együtt, hogy készítsék elő Jézus utolsó páskavacsoráját (Lk 22,8). A Gecsemáné-kerti órában vele és a Zebedeus két fiával együtt húzódik vissza Jézus, hogy imádkozzék az Atyához. Azonban ő is elalszik tanítványtársaival együtt (Mt 26,36-40). A kívülállók, mint pl. a templomadó beszedői, őhozzá fordulnak az adófizetés ügyében (Mt 17,24). Elsőbbségét bizonyítják az ÚSZ-ben található tanítványlisták is (Mt 10,2; Mk 3,16; Lk 6,14; ApCsel 1,13), amelyek több ponton eltérnek ugyan egymástól, abban azonban egységesek, hogy Péter mindig az első helyen áll.
Péter elsőbbsége Jézus Krisztus földi élete idején még nem jelentett vezető pozíciót a tanítványi körön belül. Ez a szerepe feltételezhetően Jézus halála után alakult ki a jeruzsálemi gyülekezeten belül. Azt sem tudjuk bizonyosan, hogy ennek az alapja Jézus földi életében, vagy pedig a feltámadása utáni időkben keresendő-e. A feltámadott Úr megbízatásának (Jn 21, l5kk) minden bizonnyal nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, hiszen Pál apostol elhívása is hasonló módon történt (ApCsel 9). Nem véletlenül említi az 1Kor 15,5 és a Lk 24,34, hogy az Úr Péternek megjelent. Ezzel köti össze Jn 21,15kk a »legeltesd az én bárányaimat!« megbízást (az 1Kor 15,5 Pétert a legelső szemtanúként nevezi meg, a Lk 24,34 indirekt módon ismételten megerősíti ezt). Feltételezhető tehát, hogy Pétert Jézus még földi életében megbízta, feltámadása után pedig megerősítette abban, hogy az első keresztyén gyülekezet legitim vezetője legyen.
A Mt 16,17-19 logionja a többi ev-ban nem fordul elő, bár Péter Cézárea Filippi közelében elmondott vallástétele Mk és Lk ev-ában is megtalálható (Mk 8,27-30; Lk 9,18-21). Mindez arra enged következtetni, hogy Mt a szóban hagyományozott jézusi logiont Péter hitvallásának a keretébe helyezte el. Erre a »Te vagy a Krisztus« - »Te Péter vagy« formai párhuzam is lehetőséget adhatott. A Mt 16,17kk logionja azonban inkább a szenvedéstörténetbe illik, mégpedig abba a keretbe, amelyben Jézus előre megjövendöli Péter árulását. A logion eredetét a 19. szd. óta erősen vitatták, és az exegéták véleménye ma sem egységes. A sémi jelleget általánosan elismerik, mivel a szójáték csak az arám nyelvben érvényesül igazán, ahol mindkét esetben a kéfá (»szikla«) kifejezés fordul elő, míg a g.-ben a petrosz és petra kifejezések állanak (a g. petrosz a lithoszhoz hasonlóan »követ«, »kavicsot« jelent, erre azonban nem szoktak házat építeni; erre a petra, a »szikla« alkalmas, ez azonban nőnemű szó, így nem lehet férfi megnevezése). Hasonlóképpen a sémi jellegre utalnak a »Jóna fia«, a »test és vér« kifejezések, a strófikus ritmus, valamint a kőszikla, mint a fundamentum képe. Péter mint sziklaalap, a mennyek országának kulcsaival azt a feladatot kapja, hogy Isten népét a mennyek országába beengedje. A kulcsokat Krisztus adta neki, mint ennek az országnak az ura (vö. Ézs 22,22; Jel 3,7). Jézus azt a hatalmat adta neki, ami a farizeusoknak is megvolt, csak ők helytelenül használták, mert nem engedtek be oda senkit (Mt 23,13). Péter hatalma az »oldás« és »kötés« szavakban fejeződik ki (Mt 18,18k). Ennek nyilván az az értelme, hogy Péter bűnöket bocsáthat meg (noha nem kizárt az sem, hogy a »parancsolni« és »megengedni« kifejezések értelme egyszerűen: »szabályt felállítani«, vö. Mt 10,7k; 11,4kk). Így azokhoz a funkciókhoz, amelyeket a tanítványok már Jézus földi életében gyakoroltak, most a bűnbocsánat is hozzátartozik. Ez eddig egyedül a Krisztusé volt, de most Jézus Péternek és tanítványtársainak is átadja (vö. Mt 18,18).
Mit jelent az, hogy Jézus »ezen a kősziklán« akarja felépíteni anyaszentegyházát? Jézus Péter személyére is gondolhatott a Jn 17,20 értelmében, ahol Jézus azt mondja, hogy ő azokért is könyörög, »akik az ő szavukra (ti. a tanítványokéra) hisznek énbennem«. Krisztus anyaszentegyházának alapja tehát nem más, mint a halálból feltámadt, megdicsőült Krisztusról szóló bizonyságtétel. Ebben az értelemben az apostolok Krisztus anyaszentegyházának valóban egyedülálló alapjai (Ef 2,20; Jel 21,14). Közöttük is Péter apostol Krisztus életének, halálának és feltámadásának első és ezért legelőkelőbb szemtanúja.
Az ApCsel tudósít arról, miképpen töltötte be Péter a Jézustól kapott feladatot. Vezető szerepe megmutatkozott abban, hogy a 12. tanítvány kiválasztásakor ő vezette a tanítványi gyűlést (ApCsel 1,15kk), ő értelmezte a pünkösdi eseményeket (ApCsel 2,14), meggyógyított egy sántát a jeruzsálemi templom előtt (ApCsel 3,1), védte a Krisztus ev-át (ApCsel 4,8 és 5,29), gyakorolta az egyházfegyelmet (5,1-11), felügyelte a missziót Samáriában (8,14-17), misszionált Liddában, Joppéban és Cézáreában (9-10). Miután börtönbe került, szabadulása után elhagyta Jeruzsálemet (ApCsel 12,17), ahol a gyülekezet vezetését ezután Jakab vette át. Ettől kezdve Péter egészen a missziói tevékenységnek élt. Az ún. apostoli zsinat idején találkozunk újra vele, de a zsinatot már nem ő, hanem Jakab vezeti (ApCsel 15). A Gal 2,9 sem őt, hanem Jakabot nevezi meg az első helyen. Az apostoli zsinaton hozott határozat értelmében Pál apostol a pogányokhoz ment, a jeruzsálemiek pedig a körülmetéltekhez vitték a Krisztus ev-át. Péter ezáltal a zsidókeresztyén misszió vezetője lett, amelynek felügyelői a jeruzsálemi oszlopapostolok maradtak.
Pál apostolhoz Péter apostol közelebb állt, mint a többi jeruzsálemi vezető. Ez már abból is kiderül, ahogyan Pál megfeddte Pétert belső meggyőződésének a megtagadása miatt (Gal 2,11kk). Péter védelmére felhozhatjuk, hogy az ő helyzete sokkal nehezebb volt, mint a jeruzsálemiektől független Pálé. Mindenesetre az a tény, hogy Jakab embereitől »félt«, mutatja, hogy ebben az időben a primátus már Jakab kezében volt.
A legenda szerint Péter Rómában is tevékenykedett, és ott szenvedett mártírhalált.
VG
