Pohár
Pohár 1. Általános értelemben. Ivás céljára szolgáló edény (h. kósz, köfór, gábia, g. poterion). A h. szavak fordítása váltakozó: az összefüggésből következően hol pohárnak, hol kehelynek, serlegnek fordítják. Különböző formákban és nagyságban fából, bőrből, agyagból, kőből, ezüstből, aranyból, bronzból, üvegből készült. Közönséges, ünnepi, valamint kultuszi (2Móz 25,29; 37,16; 24,6; 4Móz 7,84; Ezsd 1,10; 1Krón 28,17) célra egyaránt készítették. Az ÓSZ-ben nevezetes a József pohara (1Móz 44,2.12. 16k).
2. A hálaadás pohara. Általános értelemben a Zsolt 116,13 említi, valószínűleg ismert gyakorlatra utalva: az istenfélő a poharat felemelve hálát ad Istennek az átélt szabadításért. Sajátos értelemben a páskavacsora rendjében a harmadik poharat nevezték a hálaadás poharának (ld. PÁSKA). Jézus e poharat véve mondta el az úrvacsora vonatkozó igéit. Ezért nevezi az ÚSZ az úrvacsora poharát az Úr poharának, vagy a hálaadás poharának (Mt 26,27; 1Kor 10,16; 11,25).
3. Vigasztalás pohara. A gyászolókat valószínűleg a legközelebbi hozzátartozók vagy a legjobb barátok borral kínálták meg a gyász enyhítésére (vö. Péld 31,6). Ezt nevezi a B a »vigasztalás poharának« vagy kelyhének. Isten súlyos ítélete idején senkit sem kínálnak meg a vigasztalás poharával (Jer 16,7).
4. Átvitt értelemben. A B-ban a pohár gyakran szerepel átvitt értelemben: szenvedés pohara (Mt 20,22; 26,39; Jn 18,11), tántorgás pohara (Ézs 51,17.22; Zak 12,2; Zsolt 60,5; Jer 25,16), Isten haragjának és ítéletének a pohara (Zsolt 75,9; Jer 25,15; Jel 14,10; 16,1; 17,1; 16,19). Boldog, akinek az Úr a pohara (Zsolt 16,5; vö. Zsolt 23,5).
