Por
Por A Szentírásban azok az apró talajrészecskék, amelyeket mindenütt megtalálhatunk, értéket nem képviselnek, csak tömeget (1Móz 13,16). Ez az az anyag, amelyből Isten az embert teremtette (1Móz 2,7; Jób 4,19), s ahová vissza kell térnie (1Móz 3,19), ezért olykor egyenesen pornak is nevezi (1Móz 3,19; Zsolt 103,14; 1Móz 18,27). Az ember tehát a porhoz tartozik. Ez meghatározó tényező képességeire és lehetőségeire nézve is. Ez az ember engedetlenségével és annak büntetésével függ össze, s egyben határa a verejtékes életnek.
Porral kapcsolatos kifejezések: a legyőzött ellenség nyalja a port (Zsolt 72,9; Ézs 49,23; Mik 7,17), a gyászoló port szór a fejére (Józs 7,6; JSir 2,10; Ez 27,30; Jel 18,19), és porban fetreng (Mik 1,10). A porban ülni Ézs 47,1 stb. szerint megalázkodás, a port levegőbe szórni (ApCsel 22,23) dühösség, a lábról lerázni (Mt 10,14 stb.) a teljes elszakadás, elzárkózás jelzése.
