Praeegzisztencia
Praeegzisztencia Latin kifejezés, jelentése: a földi élet előtti lét. A teológiai szóhasználatban Jézus Krisztus isteni eredetének jelölésére szolgál. Az őskeresztyén hitvallás szerint Jézus feltámadása és mennybemenetele által »Isten hatalmas Fiának bizonyult« (Róm 1,3k). A szinoptikusok szerint Jézus megkeresztelkedésekor kapja elhívását, mint »szeretett Fiú« (Mk 1,10k). Mt és Lk azt hangsúlyozzák, hogy Jézus életének eredete Isten Lelke munkája (Lk 1,35). Az EMBERFIA cím használata is ebbe az irányba mutat, hiszen a zsidó apokaliptika szerint az Emberfia az örökkévalóság óta a Felséges trónján van elrejtve. A praeegzisztens bölcsességnek is van Jézussal kapcsolata (Mt 11,25; vö. Péld 8,22k; 24,3kk). Pál számára a földi Jézus egyértelműen a praeegzisztens Fiú inkarnációja. Gal 4,4kk és Róm 8,3 szerint »Isten elküldte Fiát«. Ugyanez a formula megtalálható a jánosi iratokban is (Jn 3,16-17; 1Jn 4,9). Csak ezeken a helyeken alkalmazza Pál az exapostelló igét, amelyet a zsidó intertestamentális irodalom a bölcsesség esetében használ. Jézus tehát úgy születik meg, mint minden ember, és mégis különbözik minden embertől. Testté lett (Jn 1,14), »bűnös testhez hasonló formában« (Róm 9,5; vö. 2Kor 5,16), de nem ez határozza meg Őt, mert nem követi a »test törekvését«, azaz a bűnt (Róm 8,5-7). A Fil 2,6kk úgy vall róla, hogy »emberekhez lett hasonlóvá« és »magatartásában is embernek bizonyult«, azaz Jézus valóban ember volt, de mindenki mástól eltérően »engedelmes« volt. Az engedelmesség itt nem erkölcsi minőséget jelent, hanem azt, hogy teljesítette az Atyától való küldetését. A praeegzisztens Fiú lemondott isteni létmódjáról, dicsőségéről, s azt nem használta ki emberi formájában, hanem alárendelte a küldetés teljesítésének. Érettünk »szegénnyé« lett (2Kor 8,9). A praeegzisztencia megvallásának az a szótériológiai funkciója, hogy a megváltás teljességét és tökéletességét húzza alá.
Az ÚSZ-i Krisztus-himnuszok szerint Jézus Krisztus a teremtésben is részt vett. A praeegzisztens Krisztus által közvetíti Isten a maga teremtő akaratát a világnak. A teremtésben való közvetítés nemcsak a kezdeti aktusban való részvétel, hanem a világgal megmaradó kapcsolat. Őáltala van a mindenség (1Kor 8,6), Ő a láthatatlan Isten képe, akiben minden teremtetett, Ő előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn (Kol 1,15-20). Ő hozza létre a mindenséget, s Ő irányítja és formálja azt. János evangéliuma prológusában az örökkévaló logosz, a világteremtő és -kormányzó bölcsesség lesz testté Jézusban. Ő az élet maga, s ez az élet az emberek világossága (Jn 1,1-14).
A praeegzisztencia tehát azt fejezi ki, hogy Jézus munkássága az Istennel való egységben gyökerezik, s ezért Isten lényegét Ő tükrözi vissza. A megdicsőült Krisztus más értelemben Fiú, mint a praeegzisztens. Földi útja és a megdicsőülés által bizonyul »Isten hatalmas Fiának«. Ezért magasztalja fel őt Isten, így lesz Ő a Kyrios (Fil 2,10-11).
BG
