Pragmatika
Pragmatika SZÖVEGLINGVISZTIKAi szakkifejezés, amely arra a felismerésre utal, hogy nem elegendő egy nyelvet vagy irodalmi szöveget csak önmagában, a beszélőtől/szerzőtől, ill. a hallgatótól/olvasótól függetlenül vizsgálni. A kommunikációban részt vevők ui. egyrészt emberi individuumok, akik embervoltuk törvényszerűségeinek vannak alávetve (hiányos emlékezőképesség, szétszórtság stb.), másrészt pedig egy meghatározott csoport tagjaiként sajátították el a nyelvi kommunikáció elemeit. Ezen túlmenően minden egyes »megvalósult beszédaktus« meghatározott SZITUÁCIÓban jött létre és meghatározott célokat akar elérni. A szövegpragmatika (vagy másképpen: pragmalingvisztika) vizsgálja a kommunikációban részt vevő személyek (szerző - olvasó stb.) lehetséges elvárásait, érdekeit, származását, a társadalomban betöltött szerepét, ill. a kommunikáció külső körülményeit, céljait, a szöveg és az olvasó kapcsolatát, és nem csupán a közlések tartalmát veszi figyelembe. E vizsgálatok során óhatatlanul előtérbe kerülnek a szociográfiai és a históriai kérdések. Mindez az ÚSZ-i exegézis területén azt jelenti, hogy nem elegendő csupán az absztrakt »üzenet« kifejtése, hanem az üzenet hagyományozásának, recepciójának sajátos összefüggéseit is módszeresen fel kell tárni. Egy-egy »üzenet«, motívum, gondolat keresztyén jellege ui. sokszor nem abban rejlik, hogy az addig soha nem hallott, vadonatúj gondolat, hanem abban, hogy az ismert gondolat új összefüggésben jelenik meg.
