Prétor
Prétor Római tisztviselő. A köztársaság idején eleinte ez volt a konzulok neve és a diktátoré, akit praetor maximus-nak hívtak. Eleinte csak patríciusok viselték ezt a tisztséget, de Kr. e. 337-ben hozzáférhető lett a plebejusok számára is. A képzettség nem számított. Ha járatlan volt a jogban, tanácsadók, assessorok támogatták. Rangban a konzul után következett, akit távollétében helyettesíthettek is. Hivatalba lépésük eleinte a konzulokéval együtt történt, később néhány nappal eltolódott, de ünnepélyesen történt, a Capitoliumon, auspiciumokkal, fogadalommal és eskütétellel. A prétor ilyenkor ediktumot bocsátott ki, amelyben körvonalazta a hivatalos ügyekben folytatandó eljárásokat. Kr. e. 67-ben a lex Cornelia kötelezte is őket, hogy ezekhez az elvekhez kell később is tartaniok magukat.
A külfölddel való kereskedelmi kapcsolatok kiterjedése folytán egyre több idegen fordult meg Rómában, ezért szükségessé vált egy második prétor választása is (Livius római író: epistula 19). Az egyik lett a praetor urbanus, vagy major, aki rangban fölötte állt a másiknak és ő intézte a római polgárok egymás közti ügyeit. A másik lett a praetor peregrinus, vagy minor, akire maradt az idegenek egymás közti és a római polgárokkal kapcsolatos ügyeinek az intézése. Az előző tíz napnál tovább nem lehetett távol a várostól.
A birodalom terjeszkedése során a tartományok számának növekedésével a prétorok száma is növekedett. Előbb 6-ra, Sulla alatt 8-ra, Caesar 10-re, Augustus pedig 16-ra emelte a számukat. Legvégül már 18-an voltak. A császárság folyamán aztán egyre jobban lecsökkent a prétorok hivatalának a jelentősége, mivel az igazságszolgáltatás átkerült a praefectus praetorio és urbi kezébe. Ettől kezdve főleg a költséges játékok megrendezése volt a legfontosabb feladatuk. Hatáskörüket végül Hadrianus edictuma korlátozta.
