Próbára tesz
Próbára tesz H. b-h-n; g. dokimazó és derivátumai. A fémfeldolgozásból ismert kifejezés, melynek során a kézműves olvasztópróbával megvizsgálja és egyúttal megtisztítja a fémet (Zsolt 66,10; Péld 17,3; Zak 13,9). Képes értelemben embereket is próbára lehet tenni, hogy megvizsgálják gondolataikat. Így teszi József próbára testvéreit (1Móz 42,15k), Sába királynője Salamon bölcsességét (1Kir 10,1; 2Krón 9,1). Isten népe azzal teszi próbára Istent, hogy kételkedik hatalmában (2Móz 17,2kk; 4Móz 14,22; Zsolt 78,17k.40k.56; 95,9; 106,14; Mal 3,10). A zsoltáros gyakran kéri Istent, »próbálja meg őt«, azaz vizsgálja meg (Zsolt 17,3; 26,2; 139,1). Mivel a próbára tétel gyakran a bizalom hiányát jelenti, 5Móz 6,16 úgy értelmezi az első parancsolatot, hogy Istent nem szabad megkísérteni. Ezért nem mer Áház jelet kérni az Úrtól (Ézs 7,12).
De Isten is próbára teszi az embert (1Móz 22,1kk: Izsák; vö. 5Móz 8,2; 13,4; 2Krón 32,31), az emberi szívet is megvizsgálja (Péld 17,3; 24,12; Jer 11,20; 12,3; 17,10; 20,12; Zsolt 7,10; 17,3; 1Krón 29,17). Ismeri az embert (Zsolt 11,4; 81,8; Jób 7,17k; 34,36; Péld 16,2; 1Sám 2,3) és megtisztítja, mint a fémet szokták (Zsolt 66,10; Jer 9,6). A megvádolt és üldözött ember kérheti Istentől a próbára tételét (Zsolt 26,2; 139,23; Jób 23,10). Isten a prófétát őrállóvá (Ez 3,12kk; 33,1kk) és Izráel népének megvizsgálójává tette (Jer 6,27).
Jézus próbára tétele, ill. megkísérthetősége valóságos embervoltát mutatja (Mt 4,1.3; Mk 1,13; Lk 4,2.13; 22,28; Zsid 2,18; 4,15). A kísértésekben Isten engedelmes Fiának bizonyult. A Zsid 2,17k és 4,15 hangsúlyozza a megkísérthető, de a kísértést kiálló és a kísértésekben elbukott ember közelségét. Jézust különösen az írástudók és a farizeusok tették próbára, hogy megbizonyosodjanak messiási igényének igazáról (Mt 16,1; 19,3; 22,18.35; Mk 8,11; 10,2; 12,15; Lk 10,25; 11,16).
A keresztyének úgy bizonyíthatják meg Krisztus iránti engedelmességüket, hogy szeretik testvérüket (Róm 14,18), a szolgálat számára engedelmessé teszik testüket (1Kor 9,27; Fil 2,22), segítséget nyújtanak másoknak (2Kor 9,13) és egész magatartásukban, gondolkodásukban hívőknek bizonyulnak (Tit 1,16; Róm 16,10; 1Kor 11,19; 2Tim 3,8; Róm 5,4; 2Kor 8,2; Jak 1,3; 1Pt 1,7). A megvizsgálás és a próbára tétel sokszor tűzben történik (1Kor 3,13; 1Pt 1,7). A hívők az emberek előtt igaznak bizonyulnak ítéletmondásukban (Róm 14,18), cselekedeteikben (Gal 6,4), önvizsgálatukban (1Kor 11,28; 2Kor 13,5). De tudják, hogy a végső próbára tételt az Úr végzi majd el (2Kor 10,18; 2Tim 2,15; vö. Jak 1,12).
VG
