Prokonzul
Prokonzul Az ÚSZ általában helytartónak nevezi azokat a római hivatalnokokat, akik a meghódított területeken az államhatalmat gyakorolták. Hivatalos megjelölésük szerint ezek azonban nem voltak egyenrangúak. Az ÚSZ korában háromféle rangot különböztethetünk meg:
1. A prokonzul az ún. szenátusi - tehát általánosan rendezett viszonyok között élő - tartománynak volt az első embere. Hivatali ideje rendszerint csak egy esztendeig tartott.
2. A legátus egy császári provinciának volt a kormányzója. Rendszerint még nem rendezett körülmények között működött. Megbízatása meghatározatlan időre szólt.
3. A prokurátor egy kisebb terület kormányzására kapott megbízatást, rendszerint azért, mert a megtartott helyi dinasztia miatt nehézségek voltak.
Amikor a Római Birodalom terjedni kezdett, a provinciákat konzuli rangú férfiak kormányozták. Általában csak konzuli hivataluk letelte után mehettek ki a provinciába a Kr. e. 81-ből való Lex Cornelia szerint és akkor is csak egy évre. Később, Kr. e. 52-ben a Lex Pompeja szerint azonban nem mindjárt a konzuli hivatali évük után, hanem csak öt évvel később. Végül a Lex Julia, Kr. e. 46-ban legfeljebb két évben szabta meg a szolgálati idejüket. A prokonzuli provinciákat a szenátus jelölte ki és a konzulok a Lex Sempronia szerint (Kr. e. 123) még hivatalba lépésük előtt megosztoztak rajtuk.
A prokonzul szó eredetileg két szóból állt: pro consule, és a kormányzó hatalmát jelentette egy konzul jelvényeivel és hatalmával. A provinciák számának növekedésével ugyanis a kormányzást szenátorok is ellátták - pro consule a konzul helyett. Sőt a köztársaság vége felé már prétorokra is bíztak prokonzuli hivatalt. Persze a működésük a szenátus felügyeletének volt alávetve. Így aztán a későbbi időkben minden szenátori provinciának a kormányzóját prokonzulnak hívták, függetlenül attól, hogy konzulságot viselt férfiú volt-e, vagy sem. A prokonzulok hivatalukat általában meggazdagodásukra használták, mivel élet-halál urai voltak és ők gondoskodtak az adók beszedéséről is. De ha zsarolásért feljelentették, szigorú büntetésben részesültek. Az ÚSZ név szerint csak két prokonzult ismer:
- Szergius Paulusz (ApCsel 13,7), akinek Páfosz volt a székhelye. A görög szöveg »anthüpathosz«-nak nevezi őt, ami a szenátori provincia helytartójának volt a pontos görög megjelölése.
- Gallio, Akhája helytartója (ApCsel 18,12), akinek Korinthus volt a székhelye. (Ld. GALLIO)
BF
