Provincia
Provincia 1. Róma. - Az a korlátlan hatalom, amellyel Róma királya rendelkezett, megillette a helytartóit is. De a helytartó hatáskörét mégis meg kellett határozni. Ez a körülhatárolás volt eredetileg a »provincia«. Mivel azonban területileg is be kellett határolni a helytartó hatalmát, így aztán a provincia szó lassan átment magukra a meghódított területekre.
A provinciákban, Itáliától eltérőleg, a föld adóköteles volt. Az adókat az akkori szokások szerint bérbe adták. Törvények vigyáztak arra is, hogy a helytartó ne élhessen vissza a hatalmával és a pozíciójával. A községek küldötteiből évenként egyszer összeülő tartományi gyűlésnek például joga volt a helytartó ellen panaszt emelni a császárnál. Általában a császárok komolyan törődtek a provinciák jólétével.
A provinciák berendezése nem volt azonos. A köztársasági korban a győztes hadvezér mellé a senatus kiküldött egy 10 tagú bizottságot, amely megállapította az illető provincia alaptörvényét, amely tartalmazta a közigazgatási beosztást és a városok helyzetét. A bizottság a tartomány viszonyait tekintetbe véve végezte a munkáját. A vallásszabadságot például mindenütt biztosították a helyi hagyományok szerint.
A provinciák ügyében Kr. e. 27-ben történt a legnagyobb döntés, amikor Augustus és a senatus között felosztották a provinciákat. Augustus azokat választotta magának, amelyekben bármely okból hadseregre volt szükség. Így ő lett a haderő egyedüli ura. Az Újszövetség tanulmányozása során előforduló provinciák így oszlanak meg:
a) Senatusi provinciák: Macedónia (Kr. e. 146 óta), Achaia (146), Ázsia (133), Kréta és Kyrenaica (74), Bithinia (74 óta, de 64-ben Pontushoz csatolták), végül Ciprus (amit már 55-ben bekebeleztek, de csak 22 óta lett provincia).
b) Császári provinciák: Pamphilia (101; Liciához csatolták 43-ban), Cilicia (67; Szíriához csatolták Kr. e. 22-től Kr. u. 74-ig), Szíria (64), Egyiptom (31), Illiria (27, de csak 11 után császári), Galácia (25), Júdea (Kr. u. 6), Kappadócia (Kr. u. 17), Licia és Pamfilia (Kr. u. 43).
A provinciát ex-consul vagy ex-proconsul kormányozta, rendszerint csak egy évig. Proconsul néven. Az ApCsel 13,7-ben Szergiusz Paulusz helytartót említik, mert Ciprus szenátori provincia volt. A senátori provinciáknak polgári kormányzatuk volt, amely csak kis helyőrséggel rendelkezett, a rend fenntartása érdekében. Ezzel szemben a császári provinciáknak katonai kormányzata volt. Légiók csak itt állomásoztak, mivel ezek a provinciák rendszerint határvidékeken feküdtek. Az olyan császári provinciákban, mint Szíria, ahová Palesztina is tartozott, a kormányzók a »legatus Augusti propraetore« címet viselték és rendszerint legalább három légió felett parancsnokoltak. A szíriai legatus, Vitellius például letehette a júdeai kormányzót, Poncius Pilátust Kr. u. 36-ban - ahogy ezt Josephus zsidó történetíró A zsidók története című művében elmondja ( XVIII. 4,2). Mert a proconsul a katonai mellett ítélkezési joggal is fel volt ruházva a kormányzás érdekében.
2. Izráel. - Hogy a történelem során Júdea, illetve Izráel mikor és kinek volt a provinciája, azt nehéz megállapítani. Aháb idejében azt olvassuk, hogy az ország »tartományi vezérek« parancsnoksága alá van beosztva (1Kir 20,14-19). Az Amarna levelek egyiptomi függésről tanúskodnak. Az asszír III. Tiglat-Pileszer már Kr. e. 734-ben kialakította az első provinciákat Palesztinában. Őt követték a babilonok, akik 568-ban Júdeát Samáriához csatolták (2Kir 25,22; Jer 41,5). Hérodotosz görög történetíró szerint a perzsa I. Dárius a birodalmát 20 satrapiára osztotta. Maga Nehémiás is helytartó volt (JSir 1,1; Ez 19,8; Dán 8,2).
Nagy Sándor Kr. e. 322-ben Egyiptomot és Szíriát Palesztinával együtt a macedón tábornokoknak adta. Júdea 320-tól előbb a Ptolemaioszok védelme alatt élt a zsidó főpap vezetésével (Josephus i. m. XII. 158). Majd Kr. e. 200-ban a Szeleukidák hódították meg és IV. Antiokhosz Epiphanész 169 óta már teljesen úgy kezelte Palesztinát, mint egy provinciát (1Makk 3,36). Ez váltotta ki a Makkabeusok szabadságharcát, akiknek az utódai, a Hasmoneusok Kr. e. 142-63-ig előbb a Szeleukidák védnöksége alatt uralkodtak, és csak lassan szereztek viszonylagos függetlenséget.
Pompeius Kr. e. 64-ben meghódította Szíriát és Júdeát Pereával és Galileával együtt a zsidó főpap vezetésével római védnökség alá helyezte. Kr. u. 6-tól azonban már az egész területet római procurátorok kormányozták, tehát Heródes királysága után újra provinciává váltak. Az Újszövetségben Félix helytartó azt kérdezi Páltól, hogy melyik provinciából való (ApCsel 23,34). Amikor Fesztusz, az új kormányzó megérkezik a »tartományba« (ApCsel 25,1), a görög szöveg »eparcheia«-t ír, ami a provincia szinonimája. II. Heródes Agrippa halála után - kb. 100-ban - Palesztinát teljesen bekebelezték Szíria provinciába.
BF
