Ráhel
Ráhel Rebeka bátyjának, a Háránban élő Lábánnak fiatalabbik lánya (h. ráhél, jelentése: anyaság). Jákób, az elsőszülöttségi áldás megszerzése után, Ézsau haragja elől Lábánhoz menekült. Nagyon megszerette Ráhelt, aki szép arcú, szép termetű lány volt, s hét évig szolgált azért, hogy feleségül kapja. Lábán azonban becsapta Jákóbot, s Leát, idősebb lányát, adta hozzá feleségül. Jákób, hét nap múlva, újabb hétévi szolgálat fejében, Ráhelt is feleségül vehette. Ráhelnek sokáig nem volt gyermeke, ami nagyon bántotta. Ráhel, a vigasztalódás és megépülés reményében, Jákóbnak feleségül adta szolgálóját, Bilhát, aki két fiút szült: Dánt és Naftálit. Amikor Lea már hat fiút szült, Isten megemlékezett Ráhelről is, fiúval ajándékozta meg, akit Józsefnek nevezett. Amikor Jákób elhatározta, hogy megszökik Lábántól, Ráhel, Leával együtt, helyeselte tervét. Amikor útra keltek, Ráhel ellopta apja házibálványát (1Móz 31,19). Kánaán földjén, amikor Bételből elindultak, Efratától nem messze, Ráhelt utolérték a szülési fájdalmak. A szülés nagyon nehéz volt. Ráhel fiút szült, akit haldokolva Benóninak nevezett, Jákób pedig a Benjámin nevet adta neki (1Móz 35,16kk). Ráhelt az Efratába, azaz Betlehembe vezető út mellett temették el. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított (1Móz 35,19k). A B Ráhelt Izráel egyik ősanyjaként említi (Ruth 4,11), aki sírjában is siratja fogságba vitt és megölt gyermekeit (Jer 31,15; Mt 2,18). Más adat szerint a sírja Benjáminban Celcah mellett (1Sám 10,2), vagy Rámában (Jer 31,15) van. A hagyomány az 1Móz 35,19k adatát tekinti hitelesnek. Betlehemtől nem messze ma is megtekinthető Ráhel sírja, amit zsidók, keresztyének és mohamedánok egyaránt tisztelnek.
