Reggel
Reggel 1. Általános értelemben. A hajnal és a délelőtt közötti napszak (h. bóker, g. proia). A h. bóker = napkelet, keleti égtáj értelemben is előfordul (Zsolt 65,9). Mire eljön a reggel, az éjszaka vadjai visszahúzódnak, tanyáikon heverésznek (Zsolt 104,20kk). Az ember számára a reggel az álomból való felébredés (1Móz 19,27; 20,8; 28,18; jelképes értelemben is: Ef 5,13k), a munkába indulás, a napi tevékenységek elkezdése (Zsolt 104,22k; 1Móz 40,6; Ruth 2,7; Préd 11,6), az útrakelés (1Móz 21,14; 24,54; 32,1; 44,3), a harc (Józs 8,10; 1Sám 11,11), a bíráskodás, jogi ügyek intézése (2Móz 18,13; Zsolt 101,8; Ruth 4,1), a 3, később 4 éjszakai őrségváltás sorában az utolsó, a reggeli őrségváltás (2Móz 14,24; 1Sám 11,11; Zsolt 130,6) ideje. Erkölcsi-vallási romlottság jele, ha valaki már korán reggel ital után jár (Ézs 5,11), s jaj az országnak, ha vezetői már korán reggel lakomáznak (Préd 10,16), s azoknak is, akiknek a reggel csak arra való, hogy az éjjel kitervelt gonosz dolgokat végrehajtsák (Mik 2,1).
2. Fontos események ideje. A B-ban számos tudósítást olvashatunk arról, hogy fontos események reggel vagy reggelre történtek: Sodoma és Gomora reggel pusztult el (1Móz 19,23.27), Mózes reggel ment a fáraóhoz (2Móz 7,15; 8,16; 9,13), az üldöző egyiptomi sereget reggelre borította el a víz (2Móz 14,27), a Sínaiszövetségkötés reggel történt (2Móz 24,4), Jerikó kőfalai reggel omlottak le (Józs 6,16), Jórám (2Kir 3,20), Jósáfát (2Krón 20,20), Ezékiás (2Kir 19,35) király reggel élte át Isten szabadítását. Jézus halálra ítélése (Mt 27,1), feltámadása (Mk 16,2.9; Jn 20,1) reggel történt, visszajövetelére pedig reggel és éjfélkor egyaránt készen kell lenni (Mk 13,35).
3. A kultuszban. A reggel fontos kultuszi idő volt. Minden reggel tűz-, étel-, ital- és illatáldozatot kellett bemutatni (2Móz 29,38kk; 30,7; 4Móz 28,3kk). Dávid rendelkezése szerint a papoknak minden reggel a szent helyen kellett állni, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak (1Krón 23,30). Az egyházban is korán megvolt a vasárnap reggeli könyörgés, istentisztelet.
4. Az egyéni kegyességben. Jób minden reggel áldozatot mutatott be gyermekeiért (1,5). A hajnal és a reggel a kegyesek életében az imádkozás, az Úrtól jövő tanítás, üzenet átvételének az ideje volt (Zsolt 5,4; 55,18; 59,17; 88,14; 90,14; 92,3; 130,6; 143,8). Ézsaiás arról vall, hogy minden reggel felébresztette az Úr, hogy a próféta tanítványként hallgassa őt (Ézs 50,4).
5. Isten dicsőségének a hirdetője. A reggel hirdeti a teremtő Isten dicsőségét, aki a homályt reggelre változtatja (Ám 5,8), a gondviselő Isten dicsőségét, aki reggelre kenyeret ad népének (2Móz 16,7), az esti sírást reggelre örömre változtatja (Zsolt 30,6), a megváltó, szabadító Isten dicsőségét, aki ítéletét minden reggel napfényre hozza (Zof 3,5; Jób 7,18), városát, népét megsegíti reggelre kelve (Zsolt 46,6), s elhozza az új világ reggelét, amiben a becsületesek uralkodnak (Zsolt 49,15).
NA
