Ritmika, ritmus
Ritmika, ritmus A h. vers ritmikájának jellegéről annyira eltérőek a vélemények, hogy némely kutató a h. költészet metrikájának még a létét is kétségbe vonja. Az azonban kimutatható, hogy a h. vers 2, vagy néha 3 sztikhosz-ból (verssorból) áll. Másrészt már korán felismerték az ún. gondolatritmust (parallelismus membrorum), amelyben a sztikhoszok vagy tagok valamilyen módon ugyanazt a gondolatot variálják: a) a szinonim parallelizmus esetében a 2. tag az 1. tag tartalmát más szavakkal megismétli (pl. 4Móz 21,28); b) az antitetikus parallelizmus az első tag tartalmát egy ellentétes gondolattal világítja meg (pl. Péld 10,1); c) a szintetikus parallelizmus pedig az első tagban megpendített gondolatot továbbviszi, kiegészíti (pl. Zsolt 2,6).
A metrikus törvényszerűségek körül is igen nagy a vita a szakértők körében. Sokan kétségbe vonják, hogy meg lehet-e állapítani ezeket, hiszen a h. kiejtés gyakorlatát csak a Krisztus születése körüli időből ismerjük, ennek írásos rögzülése pedig csak 6-7 szd.-dal később történt meg. Tehát egészen más hagyománnyal van dolgunk, mint pl. a g.-római irodalom esetében. A sokféle rendszerből a 3 legáltalánosabban ismert és elfogadott elmélet: a) a szómetrika, amely a kötött beszéd konstitutív elemének tartja a szót, függetlenül a szótagok számától, fajtájától; b) a »trochaeusi« és »jambikus« kétszótagú verslábakkal számoló rendszer; c) a négyütemű, azaz két hangsúlytalan és két hangsúlyos szótagból álló verslábak, amelyek a végén hangsúlyosak (tehát »anapaestus«).
