Romlott
Romlott A B-ban elsősorban erkölcsi értelemben használatos a kifejezés. Isten megbánta, hogy embert alkotott a földön, mert a bűnös és romlott világ még romlottabb lett és a föld megtelt erőszakossággal (1Móz 6,11). Izráel népe már a pusztai vándorlás idején mélységesen megromlott (2Móz 32,7; vö. 5Móz 4,16; 9,12; 31,29). A bírák korában csak folytatódott ez a romlás (Bír 2,19). Hóseás próféta Izráel népének romlottságáról beszél (Hós 9,9), Ézsaiás pedig Júda népéről mondja: »Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét!« (Ézs 1,4; vö. Ez 16,47; 23,11). A zsoltáros szerint megromlott az egész emberiség: »Romlottak és útálatosak tetteik, senki sem tesz jót« (Zsolt 14,1; 52,4).
Az ÚSZ-ben ez a gondolat folytatódik tovább (Róm 3,10kk; Ef 4,22). Az 1Kor 15,33 Menandrosz-idézete (»a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!«) általános érvényű tételt fogalmaz meg az erkölcsi romlottsággal kapcsolatosan. Mivel Jannész és Jambrész ellenállt az igazságnak, ezért romlott értelmű (2Tim 3,8; vö. 2Móz 7,11).
