Rúben
Rúben A névnek többféle jelentése is lehet. Aki a szót arab eredetűnek vallja, az vagy a ra'aba: helyreállítani, elhalt gyermeket pótolni vagy a ri'bal: oroszlán, esetleg farkas szavak jelentésére gondol; aki pedig a h. szóból magyaráz, az a rö'ubén, azaz: »lássátok, fiú!« értelmét erősíti meg.
Érdemes felidézni születésének feljegyzéséből azt a tényt, hogy az Úr meglátta a Lea megvetett voltát, és segítő beavatkozása nyomán szülhette meg Jákób elsőszülött fiát, Rúbent (1Móz 29,31.32). Ráhellel való vetélkedésében ezzel előnyre tett szert. Nevét az anyjától kapta kétrészes mondatban, melynek első fele Isten tettére, ill. az ajándékba kapott gyermekre vonatkozik, a második fele az anyára.
Az asszonyok közötti versengést nem szüntette meg Lea fiainak születése. Egy Rúben által talált mandragóra révén támadt megegyezés. E növény termésének levéből szerelmi italt készítettek, és készítenek ma is a keletiek. E mandragóráért Ráhel átengedte Jákóbot Leának egy éjszakára (1Móz 30,14kk).
A kor gyakorlata szerint az apa az elsőszülöttségi jogot megtagadhatta az első gyermektől, és másiknak adhatta. Rúben láthatta, hogy Jákób szíve a kedvenc feleség fia, József felé hajlik, szerette volna elsőszülötti jogát biztosítani, s ezért az apja másodrangú feleségével hált (1Móz 35,22). (Vö. 2Sám 16,21kk; 1Kir 2,13kk.) Ezzel azonban csak joga elvesztését siettette. A József-történetek kezdetén még őrzi vezető szerepét a testvérek között, átérzi a felelősséget, megpróbálja megakadályozni a gyilkosságot, s így Józsefet egy kiszáradt kútba dobták (1Móz 37,21.22). Ugyanekkor már látszik Júda előretörése és hangadó szerephez jutása (1Móz 37,26.27; 42,22).
Jákób Rúbenre vonatkozó »áldása« két részre tagolódik. Első felében, mint erejének első termését, mint elsőszülöttet említi, a második fele pedig kimondja az ítéletet: nem maradsz az első, mert apád ágyába léptél. Vétke megpecsételte a sorsát (1Móz 49,3.4).
A kivonulás idején, a Sínai-pusztában történt számbavételkor Rúben törzse 46 500 hadkötelest számlált (4Móz 1,20k). A Móáb síkságán történt megszámláláskor már csak 43 730-at soroztak be (4Móz 26,7). Egy részük Kórah lázadó csoportjában volt és azzal együtt pusztult el (4Móz 16,1 k).
A Mózes áldásaiként ismert mondások között a rá vonatkozó kívánság: ne haljon ki, még ha kevés is a száma (5Móz 33,6). Úgy tűnik, hogy a törzs már elvesztette politikai súlyát, s esetleg csak néhány nemzetsége él.
A honfoglaláskor a Jordánon túli terület legdélibb részét kapta, ahol Gád volt a szomszédja (4Móz 32 r.). Az Arnóntól É-ra eső földet Izráel bejövetele előtt az emori Szihón foglalta el, tőle viszont Izráel. Rúben szállta meg (Józs 13,15-23), de Móábbal szüntelen harcban állhatott, amint ezt a Bír hírül adja (3,12kk). Lehet, hogy a Debóra énekében említett fontolgatások és közös harcból való távolmaradás mögött is az állt, hogy nyájaikat s otthonaikat nem merték védtelenül hagyni (Bír 5,16).
Saul királysága idejéből még tudunk önálló hadi vállalkozásukról a hagriak ellen, akiket hatalmuk alá kerítettek (1Krón 5,10). Hadi vállalkozásaik következtében erejük megfogyhatott. A törzs maradékát Tiglat-Pileszer vitte fogságba (1Krón 5,6; 2Kir 15,29).
Ezékiel próféciája (48,7) szerint Efraim és Júda között kap törzsi területet, s az új Jeruzsálem egyik kapuját róla nevezik (48,31). János is ott látja Rúben 12 000 fiát az elpecsételtek között, Júda után említve őt a többi törzs között (Jel 7,5).
DJ
