Sabinus
Sabinus Közép-Itália indo-európai őslakosságának egyik ága. Legrégibb ismert hazájuk az Apenninek magas fennsíkjain volt és innen terjedtek el a Kr. e.-i 5. szd. óta elsősorban Dél-Itáliában. De vándorlásaik során is megőrizték népi jellemvonásaikat: erőteljes földművelő nép voltak, amelyet a kemény földművelés harcedzett férfiakká nevelt. Ciceró, a híres római szónok nem véletlenül nevezi őket »legerősebb férfiaknak, Itália virágainak«. Végig megőrizték egyszerű életmódjukat és vallásos gondolkodásukat. Szokásuk szerint vezért csak harc idején választottak és így nem volt, aki politikai egységbe fogja őket. Ez nagyban megkönnyítette a rómaiaknak, hogy föléjük kerekedjenek. A nép egy része már Romulus idején egyesült a rómaiakkal, ahogy ezt Livius római történetíró a szabin nők elrablásával kapcsolatban elbeszéli (Livius 1,9). A többieket két részletben, 448-ban és 290-ben győzték le a rómaiak.
Sabinus városokban születtek az ismertebbek közül Caius Salustius Crispus történetíró, Terentius Varro polihisztor és Vespasianus császár, a zsidó háború megindítója.
