Saját kezű levélzáradék
Saját kezű levélzáradék Ókori szokás volt, hogy a leveleket ebben járatos írnokok írták le a küldő diktálása alapján. Erre nem csak olyankor került sor, amikor a levél küldője nem tudott írni, hanem kalligráfiai okokból más esetekben is. Pál maga is követte ezt a gyakorlatot: Róm 16,22-ben a leíró Terciusz meg is nevezi magát. Nem valószínűsíthető azonban az a feltevés - legalábbis az általánosan páli eredetűnek elismert levelek esetében -, hogy a megfogalmazás is »titkároktól« eredne.
Az ily módon leírt levelek végén azonban a küldő - ha tudott írni, mint Pál is - saját kezűleg hitelesítette a leírt szöveget. Ez a saját kezű záradék általában rövid személyes köszöntést tartalmaz, esetleg a levél tartalmának nyomatékosított összefoglalását, mint pl. a Gal esetében. A saját kezű záradék megléte minden páli levél esetén bizonyosra vehető, több esetben kifejezetten utal is arra, hogy a záradékot saját kezűleg írta (1Kor 16,21; Gal 6,11; Kol 4,18; 2Thessz 3,17; Filem 19). Megjegyzendő: tekintettel arra is, hogy a levelek eredeti kézirata nem maradt fenn, a saját kezű záradék önmagában nem bizonyíték az egyes levelek páli szerzőségének kérdésében.
