Samária

Teljes szövegű keresés

Samária 1. Név és jelentésköre. A B-ban többnyire az északi országrész, a szűkebb értelemben vett Izráel fővárosának a neve. Az 1Kir 16,24 szerint a hegy tulajdonosát, amelyen a város épült, Semer-nek (h. semer) hívták, róla nevezték el a várost Samáriának (h. sómrón) Nyilvánvaló azonban, hogy Semer neve valamilyen régi tradíciót őrzött, hiszen a várost körülvevő dombvidéket, amely északon az Efraim hegységhez kapcsolódott, és a Jezréel-síkságig nyúlt, Samária hegyeinek vagy hegyvidékének nevezték. Többször szerepel az északi országrész, Izráel neveként is (1Kir 13,32; 2Kir 17,24kk; 18,34; 23,19kk8; Hós 7,1; 8,5k).
2. A város alapítása, fekvése. A várost Omri király (Kr. e. 885-874) alapította, azzal a szándékkal, hogy a Dávid házától elszakadt országrész fővárosa legyen. Samária hegyét Omri két tálentum ezüstért megvásárolta Semertől (1Kir 16,24). Így a város Omri, majd az őt követő izráeli királyok személyes tulajdona volt. Omri tehát Jeruzsálemhez hasonló fővárost, királyi és kultuszi központot akart teremteni. S ha Jeruzsálem a Dávid, illetve a Dávid háza tulajdona volt, legyen Samária az izráeli királyok tulajdona. A lakóházak a várdombtól keletre voltak. A dombon Omri palotát építtetett, amit védőfallal vett körül. Valószínű, hogy az 1Kir 22,38-ban említett tó is Omri idejéből származik. Omri rövid ideig uralkodott. A várost szinte bevehetetlen erősséggé Omri fia, Aháb építette ki. Aháb az egész hegykúpot igen erős és nagyon gondosan megépített kazamata-falakkal vette körül, aminek egy kis szárnya valószínűleg II. Jeroboám (Kr. e. 783-752) korából származik. A palotától nyugatra voltak a raktárépületek. A tó az északi oldal nyugati sarkának a közelében volt, ettől nem messze, keletre építette Aháb a híres elefántcsont palotát. Aháb Baálnak templomot építtetett, Asérának pedig szobrot készíttetett (1Kir 16,32k). Samária Jeruzsálemtől északra 50 km-re, Sikemtől északnyugatra 10 km-re, a Palesztinát átszelő észak-déli útvonal mentén feküdt. A B többször is megemlíti, hogy a város alatt húzódó völgy rendkívül termékeny volt (Ézs 28,1.4). A régészeti leletek szerint már nagyon régen lakott hely volt. Samária tehát, mint nagyon sok más város, régi települések romjai felett épült. Központi helyzeténél fogva alkalmas volt arra, hogy Izráel fővárosa legyen. Mivel azonban az említett főútvonal közelében feküdt, ezért könnyen megtámadható volt.
3. Története. A város osztozott Izráel vérzivataros történetében. Már Omrinak meg kellett engednie, hogy arám kereskedők házakat építsenek benne (1Kir 20, 34). Az Omri-dinasztia idején több súlyos arám ostromot állt ki (1Kir 20,1kk; 2Kir 6,24kk; 7,1kk). Az Omri-dinasztiát elsöpörte Jéhu (Kr. e. 841-814) lázadása, de Samária továbbra is Izráel fővárosa maradt. A város fejlődése II. Jeroboám (Kr. e. 783-752) halálával véget ért. Az asszír terjeszkedés egyre jobban fenyegette Izráelt. Végül V. Salmaneszer, Hóséa uralkodásának kilencedik esztendejében, háromévi ostrom után, Kr. e. 722-ben elfoglalta és lerombolta (2Kir 17,6). Későbbi feliratokon V. Salmaneszer utóda, II. Szargón dicsekszik ezzel a győzelemmel. Samária elesésével az északi országrész, Izráel is elpusztult, úgy, ahogyan bűneik, bálványozásuk miatt a próféták ezt előre meghirdették (Ám 6,1kk; Ézs 28,1kk; 2Kir 17,7kk). Az asszírok az ország lakosságát elhurcolták, s idegenekkel telepítették be. Ebből a keverék lakosságból keletkeztek a samaritánusok (2Kir 17,24kk). Kr. e. 720-ban részt vett egy II. Szargón elleni felkelésben, de továbbra is az asszír, majd az ezt követő babiloni, perzsa birodalom része maradt. A várost hamarosan felépítették, s a róla elnevezett tartomány fővárosa s a helytartó székhelye lett. Nehémiás korában Szanballatt volt Samáriában a helytartó (Neh 2,10.19.33; 4,1). Időközben Sikem politikai jelentőségben túlszárnyalta Samáriát, Szanballat székhelye is Sikemben volt. A Kr. e.-i 4. szd. második felében a samaritánusok fővárosukként újjáépítették Samáriát. Nagy Sándor Kr. e. 332-ben elfoglalta, sok samaritánust Sikembe száműzött belőle, és Samáriát szír és macedón zsoldosokkal telepítette be. Mindkét város tovább virágzott: Sikem a samaritánusok központjaként, Samária pedig pogány, hellenista kolóniaként. I. Hyrkanosz János (Kr. e. 134-104) Kr. e. 107-ben elfoglalta és lerombolta Samáriát. A hasmoneusok kényszerítették a samaritánusokat, hogy vegyék fel a zsidó vallást. Így vallási téren, csekély régi hagyománytól eltekintve, ezeknek a samaritánusoknak a korábbi idők samaritánusaihoz semmi közük sem volt. Lényegében ismerték a zsidó hitet, s nem tartoztak semmilyen nagyobb szektához (ld. SAMARITÁNUSOK). A rómaiak korában Pompieus utóda, Gabinus újra felépítette a várost. Fénykorát Nagy Heródes (Kr. e. 37-4) érte el. Heródes Kr. e. 30-20 között új fallal vette körül a várost, fórumot, színházat, pogány templomokat, üzletházakat építtetett benne. Augustusnak is építtetett egy templomot, s a császár tiszteletére Sebastia-nak (mai Szebasztije) nevezte el. A város Fülöp diakónus (evangélista) missziói munkája nyomán keresztyén hitre tért (ApCsel 8,Skk).
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages