Samaritánus

Teljes szövegű keresés

Samaritánus (h. sómöróni, g.-ül szamaritesz). SAMÁRIA városának és környékének lakójára vonatkozó megjelölés. Az elnevezés az idők folyamán politikai-vallási színezetet kapott. Az É-i országrész Kr. e. 722-ben történt elfoglalása után Asszíria királya az izráelita lakosság nagy részét elhurcolta, és a vidéket telepesekkel népesítette be (2Kir 17,1kk). Ezsd 4,2kk további deportálásokról tesz említést Észar-Haddón és Asznappar uralkodásának idején. Ily módon Samária területén egy az ott maradt izráelita kisebbségből és a betelepült idegenekből álló, keveréknép jött létre.
A samaritánusokat oroszlánok támadták meg, aminek okát abban látták, hogy nem ismerik Jahve tiszteletének módját. Ezért az asszír kiraly az elhurcoltak közül egy papot viszszaküldött, hogy tanítsa meg őket az általa helyi istenségnek tartott Jahve kultuszára (2Kir 17,25kk). A samaritánusok azonban a Jahve-kultusz mellett megtartották saját isteneik kultuszát is, amivel emberáldozat is járt együtt (2Kir 17,31). Ugyanakkor az őshonos, a Jahve-tisztelet hagyományait őrző népesség egy része részt vett a jeruzsálemi istentiszteleten (2Krón 30,1; 34,9; 35,18; Jer 41,5). A samaritánusoknak szándékukban állott csatlakozni a fogságból visszatérő zsidókhoz, ZERUBBÁBEL és a családfők azonban visszautasították őket. A júdeaiak és a samaritánusok között ezután ellenséges viszony alakult ki, és a samaritánusok akadályozták a templom és a városfal építését (Ezsd 4,1kk). Ugyanakkor a GARIZIM hegyén saját szentélyt építettek maguknak Jahve tiszteletére MANASSÉ vezetésével, aki JÓJÁDÁ főpap fia volt, de NEHÉMIÁS elűzte Júdeából (Neh 13,28). IV. Antiokhosz Epiphanész alatt a szentély bár épségben maradt, azt Zeus Xeniosznak szentelték (2Makk 6,2). I. Hyrkanosz János Kr. e. 107-ben a szentélyt lerombolta, mivel a samaritánusok a Szeleukidák pártjához csatlakoztak (1Makk 3,10). A Garizim hegye azonban továbbra is kultuszhely maradt (Jn 4,20).
A zsidók és a samaritánusok közötti gyűlölködés kölcsönös volt. Az apokrif Jézus Sirák könyve 50,25 szerint a samaritánusok nem is nép, hanem »sikemi balga népség«, akik még az edomitáknál és a filiszteusoknál is gyűlöletesebbek. Jézus idejében a samaritánus megjelölés gyalázkodó kifejezéssé vált (Jn 8,48). A zsidók egyáltalán nem érintkeztek a samaritánusokkal (Jn 4,9), a samaritánusok viszont nem fogadták be a Jeruzsálembe igyekvő zsidókat (Lk 9,52kk). Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidók története című művében azt írja, hogy a páskaünnepen egy alkalommal a samaritánusok emberi csontokat szórtak szét a templom területén, hogy azt tisztátalanná tegyék.
Jézus nem követi a gyűlölködés gyakorlatát, hanem jóindulatúan közeledik a samaritánusokhoz (Jn 4,4kk), hitüket és etikus magatartásukat szembeállítja a zsidók hitetlenségével és szeretetlen életgyakorlatával (Lk 10,33kk; 17,16). Bár a tanítványok kiküldésekor a pogányokkal egy szintre helyezi őket (Mt 10,5 par.), mennybemenetele előtt hangsúlyosan említi Samáriát, mint ahol Júdeával együtt fognak róla bizonyságot tenni (ApCsel 1,8). Samáriában elsőként FÜLÖP hirdette az ev-ot, aminek hatására sokan megkeresztelkedtek, ezután pedig PÉTER és JÁNOS mennek Samáriába, hogy kézrátétellel közvetítsék a Szentlelket (ApCsel 8,4kk). A samaritánusok királyi-papi Messiást vártak, aki ki fogja jelenteni számukra az igaz tant (Jn 4,25). A samaritánusok az ÓSZ iratai közül csak a Pent-t ismerték el szent könyvként, és annak egy, a MSZ-nál régebbi szövegváltozatát őrizték meg és használták (vö. SAMARITÁNUS PENTATEUKHOSZ).
SzCs

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages