Sekina
Sekina A B-ban nem fordul elő a fogalom, mégis szorosan kapcsolódik hozzá. Arám szó, mely a valahol való lakást fejezi ki és speciálisan Istenhez kapcsolódik. Isten a mennyben lakik, de hogy érzékeltessék a földön való megjelenését, jelenlétét, ugyanakkor a nevét ne mondják ki, ezt a szót használták a későbbi ÓSZ-i korban. Egyfelől így teljesen megőrizték Isten természetfelettiségét, másfelől kifejezésre juttatták földi jelenlétét. Az 5Móz 12,11 és más helyek is említik, hogy Jahve a templomban lakoztatja a nevét; a sekina a TARGUMokban és a rabbinusi irodalomban a népe között lakó Isten megnevezése (vö. Jn 1,14). A sekinát Isten megnevezése helyett is használták, pl. »valakit a sekina szárnya alá venni« azt jelentette, hogy Istenhez megtéríteni.
A sekina megjelenhetett az istentiszteleten, ha a kultuszi törvények szerint legalább 10 felnőtt férfi összegyűlt. Nemcsak Isten nevével kapcsolódott szorosan össze, hanem Isten dicsőségével is, így beszéltek a sekina ragyogásáról, amelyet a Sínai-hegynél adott népének a TALMUD szerint. Rabbinusi tanítás szerint az üdvözültek koronával a fejükön ülnek és felüdülnek a sekina ragyogásában, amely egy függöny mögött van. A sekinát ragyogónak képzelték, a belőle kiáradó ragyogás az angyalok eledele.
Az ÚSZ-ben a Jn 1,14-en kívül a Jel-ben szerepelhet a háttérben ez a fogalom ott, ahol arról van szó, hogy Isten népe között fog sátorozni (ld. SÁTOR).
