Seregek Ura
Seregek Ura Isten ÓSZ-i tulajdonneve JAHVE. Miután pontosan lefordítani nem tudjuk, a zsidók Adonáj olvasata s a görög és latin fordítások nyomán »az ÚR«-nak fordítjuk. A névnek jelzős alakjai nincsenek, birtokviszonyban birtok gyanánt nem szerepel. Egyetlen kivételnek látszik a Seregek URa elnevezés, amely azonban valószínűleg rövidülés abból, hogy »az ÚR, a Seregek Istene« (2Sám 5,10; Ám 4,13). A név héberül: Jahve cebá'ót (a cebá'ót a cábá' = »sereg« főnév többes száma).
A »sereg« szó az ÓSZ-ben elsősorban katonai jelentésű; jelenthet nemcsak csapatokat (2Móz 6,26), hanem magát a katonai szolgálatot is, főként a harcba vonulással kapcsolatban (4Móz 31,3k; 1Kir 2,32), sőt kényszermunkát is (Ézs 40,2). Átvittebb értelemben jelenti az ég csillagait (5Móz 4,19), vagy az angyalok seregét (Józs 5,14). Azt kellene tehát mérlegelni és kimutatni, hogy e jelentésváltozatok közül melyik illik a Seregek URa névhez.
Bár az ÚR név a Jahve megfelelőjeként »szükség-fordítás« (ld. JAHVE 1.), a Seregek URa tehát nem jelent egyszerűen »hadseregparancsnokot«, mégis elsősorban ilyen jelentést tételeznek fel. Az 1Sám 4. r.-ben pl. a filiszteusok elleni háborúban a zsidók elviszik a harctérre a szövetség ládáját, amelyet Jahve jelképes trónjának tartottak, s így hozzákapcsolták személyes jelenlétét. A csatában való jelenléttől győzelmet reméltek - mint tudjuk, hiába (4, 10k). Egyébként, bár van olyan biztatás a pusztai vándorlás idején, hogy »az Úr harcol értetek« (2Móz 14,14), kézenfekvő volna hát, hogy a honfoglalás és a bírák kora harcaival, Izráel e klasszikus hőskorával hozzuk összefüggésbea »Seregek URa« nevet, ennek ellenére a név sem a mózesi könyvekben, sem a Józsué, sem a Bírák könyvében nem fordul elő. Viszont feltűnő nagy számban találkozunk vele a fogság utáni prófétáknál (Haggeus, Zakariás, Malakiás) olyan korban, amikor Izráelnek még függetlensége sem volt, nemhogy seregei lettek volna, az Úr vezetése alatt folytatandó háborúkra. A név ilyenformán aligha függ össze Izráel háborúival.
Vallástörténeti magyarázat szerint a névnek mitologikus eredete van, s a »seregek« a csillagokat - mint isteneket - jelentik. Kivételként ugyan előfordul egy olyan mitologikusnak tűnő mondat, hogy még a csillagok is harcoltak Sisera ellen (Bír 5,20), ez azonban csak a költői elragadtatásból fakad. Viszont ahol az ég seregei, mint csillag-istenek, említve vannak az ÓSZ-ben, ott az mindig kemény prófétai polémiával történik (2Kir 17,16; Jer 8,2). Nap, Hold és csillagok csupán teremtmények (Ézs 40,26), amelyeknek igen prózai feladatuk van: világítsanak és segítsenek az idő mérésében (1Móz 1,14k). A Seregek URa tehát nem a csillag-istenek vezére.
Nem magyarázható a név az angyalok seregeire, mint harcos egységekre gondolva. Olyasféle »angyal-tan«, amilyent a középkori teológiában kreáltak, az ÓSZ-ben nincs. Mikájehú, Jimla fia látomásában ugyan állnak az Úr trónja körül »mennyei seregek« (1Kir 22,19), ezek azonban amolyan »szolgáló lelkek« (vö. Zsid 1,14). Dániel könyvében említve vannak egyes országok vezérei«, így Mikáél »Izráel vezére« (Dán 10,1; .21). Ez a »vezér« lesz az ÚSZ-ben »arkangyal« (Júd 9. v.). Ez azonban olyan kései gondolat, amely századokkal azután merül fel, hogy a kerúbokon ülő Seregek URát kezdték emlegetni.
A Seregek URa név eredete és jelentéstartalma, úgy látszik, éppoly nehezen megfejthető, mint magáé a Jahve névé. Sereg vagy seregek végül is egyaránt jelenthette égitestek vagy más teremtett lények csoportját. És ha tökéletesnek nem mondhatjuk is azt a feloldást, hogy a Seregek URa elnevezésben az is benne van, hogy Jahve a teremtett világ fölött álló Isten, az 1Móz 2,1 mondata: »Így készült el a menny és a föld és azoknak minden serege« - ebbe az irányba mutat.
TK
