Siet
Siet Jelölésére több szó is szolgál, ezek jelentése viszont általában többértelmű, és kifejezhetik az igyekvést, törekvést is. Leggyakrabban köznapi értelemben fordul elő: gyorsan menni (1Móz 18,6; Józs 4,10; 1Sám 9,12; 1Kir 2,29; Mk 6,25; Lk 2,16; ApCsel 20,16), ill. valamit gyorsan, sietve csinálni (2Móz 34,8; 1Sám 25,18; 1Kir 20,33; Ézs 59,7; Jer 9,17). Átvitt értelemben legtöbbször Isten és az ember viszonyával kapcsolatos. A zsoltáros ínséges állapotában kéri, hogy az Úr siessen segítségére (Zsolt 22,20; 40,14; 70,2.6; 71,12; 102,3; 143,7), Ő maga tétovázás nélkül siet megtartani Isten parancsolatait (Zsolt 119,60). Istent sietségre sürgetni viszont bűn (Ézs 5,19). Az Istentől elpártolókra sietve jön ítélete (5Móz 32,35). A tanítói könyvekben a sietség általában negatív értelemben szerepel, mint az elhamarkodottságból elkövetett bűn kifejezése (Jób 3,15; Péld 1,16; 6,18; 19,2; 21,5). (Ld. még FUTNI)
