Sodoma
Sodoma A B először akkor tesz említést róla, amikor a kánaániak földjének kiterjedéséről beszél (1Móz 10,19): GOMORA, ADMÁ és CEBÓIM társaságában. Amikor Ábrahám és LÓT felosztják egymás között a területet, akkor Lót a Jordán környékén lévő városokban telepedett le és egészen Sodomáig sátorozott (1Móz 13,10kk). Ez a környék akkoriban rendkívül bővizű, termékeny földnek számított, Egyiptom földjével volt egyenértékű. Ezért Sodomát a Holt-tengertől északra keresték, pedig annak keleti partján, vagy attól délre is sok a patak és a forrás is.
Sodorna benne volt az öt város (Gomora, Admá, Cebóim és Cóar) szövetségében, amely fellázadt Elám királyának, KEDORLÁÓMERnek uralma ellen. A Sziddim-völgyben azonban csatát vesztettek Kedorláómerrel szemben, aki zsákmányul ejtette Sodoma és Gomora minden jószágát és vagyonát, elvitték Lótot is, aki akkor Sodomában lakott, Sodoma királya, Bera pedig beleesett a szurokforrásba.
Lakóinak romlott életmódja közmondásszerűen ismert a B-ban (1Móz 13,13; Ézs 1,10; Jer 23,14; Ez 16,48-50; Mt 10,15; 2Pt 2,6-8; Júd 7). Ábrahám pedig hiába igyekezett megmenteni Sodoma lakóit (1Móz 18,22kk), nem volt benne 10 igaz, akik által megmenekülhetett volna az ítélettől. Isten kénköves tüzes esőt bocsátott a városra (1Móz 19,24), amely így teljesen elpusztult, csak Lót és két lánya menekült meg, felesége sóbálvánnyá vált, mert nem fogadta meg az Úr tanácsát, mivel menekülés közben hátrafordult és visszanézett a pusztuló városra. Sodoma városával együtt pusztult el Gomora (5Móz 29,22), valamint Admá és Cebóim is (Hós 11,8). Istennek ez a végrehajtott ítélete gyakran szerepel a B lapjain annak példájaként, hogy ilyen veszedelem vár azokra a városokra, vezetőkre és egyszerű emberekre, akik istentelenül élnek (Ézs 13,19; Jer 49,18; 50,40; Ám 4,11; Zof 2,9; Róm 9,29).
SzL
