Sógorházasság
Sógorházasság Más néven levirátus, az ókori K-en széles körben elterjedt gyakorlat. Az 5Móz 25,5 szerint, ha a férj fiú utód nélkül halt meg, akkor a férj testvérének, azaz az asszony sógorának kötelessége volt az özvegyet feleségül venni. Ha ebből a házasságból fiúgyermek született, akkor annak az elhunyt testvér nevét kellett viselnie (5Móz 25,6), így az elhunyt férfitestvér öröksége és neve nem ment veszendőbe. A sógorházasságnak az izráeli családi életben és családjogban fontos jelentősége volt. Ezért a sógor vonakodása esetén az asszony panaszra mehetett a város véneihez, akik megpróbálták a sógort a házasságra rábeszélni. Ha ő még ezután is ellenállt, akkor a sógornőjének joga volt, hogy a vének előtt lehúzza a SARUt a férfi lábáról, és szemen köpje (5Móz 25,7-9).
A Ruth 4-ben olvasható az, hogy egy ilyen sógorházasság megtagadásánál Ruth közeli rokona lehúzta a lábáról saruját és BOÁZnak adta. A saru lehúzása egy bizonyos tulajdonról vagy jogról való lemondás kifejezése és megpecsételése volt. ÓNÁNnak is az volt a bűne, hogy nem volt hajlandó özvegy sógornőjével szemben a törvény szerint eljárni. Az apósnak viszont nem volt ilyen kötelessége a menyével szemben, ahogyan ez az 1Móz 38,6-26 alapján Júda és Támár történetéből kiderül.
A szadduceusok kérdése, melyet Jézusnak tettek fel, mutatja, hogy ez a törvény még az ÚSZ korában is érvényben volt. (Ld. még LEVIRÁTUS)
