Sok
Sok A B-ban e fogalomnak (h. rab, g. polüsz) két összefüggésben van jelentős szerepe. Egyfelől a szó előfordul olyan környezetben, ahol a mennyiség kisebb jelentőségű, mint a minőség. Izráel kiválasztásának alapja nem létszámuk volt; sőt kicsiny voltuk ellenére választotta ki őket Isten, meg nem indokolt szeretete alapján (5Móz 7,7k). Izráel - Isten segítségével - nálánál nagyobb és erősebb népeket győzött le honfoglalása során. Volt, mikor Isten jelenléte feleslegessé tette a nagy sereggel való harcba vonulást; Isten háromszáz emberrel is győzelemre tudta vezetni Gedeont (Bír 7). Izráelben bűnnek számított, ha népszámlálást tartottak, mert ez azt a hitetlenséget fejezte ki, hogy saját sok-voltukra akarnak építeni Isten helyett (2Sám 24; 1Krón 21).
Másfelől a »sok« pozitív értelemmel bír; pl. Isten teremtési rendje szerint az az Ő akarata, hogy az ember »sokasodjon« a Földön (1Móz 1,28; vö. 9,1 az özönvíz után). Az ősatyáknak Isten megígérte, hogy megsokasítja a tőlük származó népet (1Móz 17,2; vö. 28,3k; 5Móz 26,5). Ezt az ígéretét a fogság utáni Izráel felé is megújította (Jer 23,3; 30,19).
A szó a h. ill. arám nyelvben jelenthet »megszámlálhatatlanul sokat«, tehát »mindenkit«. Jézus földi küldetésének célja ilyen értelemben volt az, hogy »életét adja váltságul sokakért« (g. polloi: Mk 10,45 par; vö. Mk 14,24; Ézs 53,11k; Mt 22,14). Jézusnak nem kellett sokszor bemutatnia áldozatot - amint azt az ároni papoknak kellett (Zsid 9,25k) - hanem Ô »egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye« (Zsid 9,28).
Az ember (viszont-)szeretetével mutathatja meg, hogy »sok bűne bocsáttatott meg« (Lk 7,47). Az így Krisztus követésébe szegődött élet kiállja azt a »sok nyomorúságot«, melyen át vezet az út Isten országába (ApCsel 14,22).
BP
