Summáriumok
Summáriumok Üdvtörténeti összefoglalások. Az ókori keleti istenségekkel kapcsolatban ősidőktől fogva létrejöttek láncszerűen összefűzött, magasztaló jelzőket tartalmazó dicsőítő formulák: az önkijelentés »én«-stílusában, himnikus »te«-stílusban, vagy doxologikus »ő«-stílusban. Jellegzetes időalakjuk a jelen idő. A hellenizmus ezek közül a méltóságjelző sorozatok közül - azokat átalakítva - sokat átvett.
Az ÓSZ-i és intertestamentális hagyományban ugyancsak találkozunk hasonló méltóságjelző sorozatokkal. Ezek Jahvéra vonatkoznak, de nem mindig csak Isten tetteit sorolják fel, hanem hasonló formában az üdvtörténetben szerepet játszó emberekét is. Ezeknek jellegzetes igealakja múlt idejű, tehát a már megtörtént eseményeket tartalmazzák. Ilyen summáriumok pl. 2Móz 15,21; 5Móz 32,1-17; Zsolt 78,1-72; Jer 2,5-21; Ez 20,5-28. Az ÓSZ-i és intertestamentális korból fennmaradt summáriumok eredetükben minden valószínűség szerint a LITURGIÁval hozhatók összefüggésbe. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a próféták közül elsősorban Jer és Ez esetében találkozunk velük, akik papi származásuk révén otthonosak voltak a liturgikus hagyományokban. A prófétai megfogalmazás a summáriumokat polemikussá teszi. Általános használatukra vall az, hogy a közismert summáriumoknak adott esetben csak az első és második, vagy első és utolsó tagját említik.
Ilyen rövidséggel utal Jézus egy azóta elveszett mártír-summáriumra a Lk 11,51kk-ben, amely Ábeltől Zakariásig terjedt. Az ÚSZ-ben a Zsid 11,1kk-ben maradt ránk a legteljesebb formában summárium, amely anyaga és formája szerint egyaránt az ÚSZ előtti tradícióban gyökerezik. Sajátossága azonban, hogy krisztológiai kitekintésű, mondanivalóját Krisztus személyére összpontosítja.
SzCs
