Szabad

Teljes szövegű keresés

Szabad H. h-f-s, és derivátumai; g. eleutherosz. Az ÓSZ-ben a »szabad« a »szolga« ellentéte, elsősorban az, aki a rabszolgaságból felszabadult. Éppen ezért a kifejezés szinte kizárólagosan a rabszolga-felszabadítás összefüggésében fordul elő (2Móz 21,2.5.26k; 3Móz 19,20; 5Móz 15,12k.18; Jer 34,9-11.14.16; Jób 3,19; Ez 13,20). Egyébként a fogalom nem játszik különösebb szerepet, mivel a B nem ismeri a g.-ség abszolút értelemben vett szabadságfogalmát. Mind az ÓSZ-ben, mind pedig az ÚSZ-ben az ember nem azért szabad, mert a rabszolgával ellentétben szabadon rendelkezik önmagával, vagy mert a külső körülményeitől függetlenül, »belső« szabadsága van (sztoicizmus), hanem azáltal lesz szabaddá, hogy visszatér az engedelmes teremtmény állapotába. Tehát inkább megszabadításról van szó, és nem valamilyen elvont szabadság-eszményről. Szabad az, akit Isten, ill. Jézus Krisztus megszabadított valamitől, valamilyen céllal. A szabad ember megváltott.
A szabad ember modellje Jézus szerint a ház urának fia, ellentéte a ház rabszolgája (Jn 8,30-36). A fiúnak elveszíthetetlen joga van az otthonra, a szolgának nincs. Az a szabadság, amelyre a Fiú megszabadít minket, a jelen összefüggésben csak a fiak szabadsága lehet, akik örökre otthon maradhatnak az atyai házban. Az adoptált háziszolga jogi esete áll itt példaként, aki jogilag egyenlő rangú ugyan a fiakkal, de nem örökölhet (vö. 1Móz 21,10). Az igazság megismerése szabaddá tesz, azaz lehetővé teszi az Atyánál maradást (vö. Jn 14,3.23; vö. 1Jn 4,16). Jézus szavai arra indítják a zsidókat, hogy nem ügyelve a politikai viszonyokra, az Ábrahámtól való származásnak tulajdonítsák szabadságukat (8,33). Jézus szerint azonban, aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája.
A syn-nál egyedül a Mt 17,24-27-ben fordul elő a kifejezés. A hely mutatja a fogalom politikai felhangjait is. A »szabadok« a teljesértékű polgárok, akik nem kötelesek adót fizetni, de azért, hogy ne botránkoztassanak meg senkit, megfizetik azt.
Pál apostol igehirdetése használja fel leginkább a kifejezéseket, de nála sem centrális jelentőségű a fogalom. Használja a szabadok és rabszolgák ellentétének jelölésére (1Kor 7,21kk; 12,13; Gal 3,28; Kol 3,11; Filem), képes értelemben (Róm 6), a jogi nyelvből kölcsönözve (Róm 7,2; 8,2.21), és pozitívan, az üdvösségre vonatkozóan (1Kor 9,1; 10,29; 2Kor 3,17; Gal 5,1.13). A Gal 3,28 szerint a hívőknek is szólnak az ígéretek, mivel Krisztushoz tartoznak, és ezért Abrahám magvának számítanak. Az apostol a pogány polisszal, a »szolga«, földi Jeruzsálemmel a gyülekezetet állítja szembe, amely a »szabad«, »mennyei Jeruzsálemhez« tartozik (Gal 4,26; vö. Fil 3,20). Az 1Kor 7,21 szerint a szolga nyugodtan lemondhat földi szabadon bocsátásáról. Ezáltal az eszkhatológiai szabadsága világossá teszi, hogy az elhívó kegyelem nincs evilági feltételekhez kötve. Mindennek jó példája a Filemonhoz írott levél. Az 1Kor 8,1-9.23 és 10,23-11,1 mutatja: szabad az, aki tud nem élni hatalmával, vagy szabadságával (ekszouszia és eleutheria). De Pál tud pozitívan is beszélni a maga szabad voltáról (1Kor 9,1.19; 10,29). Szabadsága a hívő ember szabadsága a másik ember szeretésére, amelynek alapja az, hogy a világteremtő Isten lett életének ura (1Kor 10,26). A Róm 6,1-23-ban a keresztség eseményének illusztrálására a rabszolga gazdacseréjének képét alkalmazza (6,18). A jogi nyelv kifejezéseivel azt akarja hangsúlyozni, hogy a hívő helyzetében emberi beavatkozás nélkül történt meg a radikális változás (vö. Róm 7,1-6-ot, ahol ugyancsak a jogi nyelv segítségével világítja meg a törvénytől való szabadságot; ld. még Róm 8,2: az egyik törvényt csak egy másik válthatja le). A rabszolgamegváltás tényének a keresztség azonban csak külső képe, nyilvánossá tétele. A megváltás ugyanis a kereszten történt. A keresztről szóló igehirdetésben való hit tesz bennünket alkalmassá a »boldog rabságra«, a Lélek (1Kor 6,19), vagy Krisztus (1Kor 7,22) szolgálatára (vö. Róm 6,18.22). Ebben segít a Lélek (Róm 8; Gal 4,6). A teremtett világ a mulandóság rabságában saját lényegétől elidegenedett. Lényének helyreállítása megszabadulás az Isten gyermekeinek szabadságára, amely eszkhatológiai szabadság (Róm 8,19-23).
Összefoglalólag megállapítható tehát, hogy Pálnál a szabadság fogalma pozitív mondanivalót hordoz ugyan, de ez még nem a végső szó. A kifejezés legtöbbször ott jelenik meg, ahol az emberlét nyeresége, ill. vesztesége a téma, de háttérbe szorul ott, ahol az emberlét lényegéről van szó. Ezért váltja fel a Róm 8-ban a »fiúság« (hüiotheszia) fogalma (Róm 8,23). (Ld. még MEGSZABADíT, MEGSZABADULÁS; SZABADSÁG)
VG

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages