Szabadosok
Szabadosok Az ókorban így hívták a felszabadított rabszolgákat. Rómában már korán megkülönböztették a felszabadítottat (libertus) és annak a már szabadnak született fiát (libertinus). Különösen a császárkorban játszottak nagy szerepet, amikor a császárok egyes felszabadítottakat különös kegyben és magas kitüntetésekben részesítették, s így azok a politikába is gyakran beleszóltak.
Az ApCsel 6,9 szerint a rómaiak által felszabadított zsidó származású rabszolgáknak a ciréneiekhez és az alexandriaiakhoz hasonlóan (vagy talán velük közösen?) külön zsinagógájuk volt Jeruzsálemben. Ezek valószínűleg azoknak a zsidóknak a leszármazottai lehettek, akiket Kr. e. 63-ban, Jeruzsálem elfoglalása után Pompeius hadifogolyként vitt Rómába. Felszabadításuk után egy részük bizonyára visszatért Jeruzsálembe. Mivel távollétük alatt atyáik nyelvét már elfelejtették, zsinagógai istentiszteletük alkalmával az ÓSZ görög fordítását, a Septuagintát használták, görögül prédikáltak és görögül imádkoztak. Őket is ott találjuk István vértanú ellenfelei között.
A hellenista római világban ez a felszabadítás rendszerint váltságdíj ellenében történt, amit vagy maga a rabszolga, vagy helyette egy istenség (akinek megtakarított pénzét apránként odaadta) fizette ki, akinek azután a tulajdona és védence lett. Az 1Kor 7,22-ben Pál ezt a képet viszi át Krisztusra.
