Szeleukidák
Szeleukidák Macedóniai származású diadochosz-dinasztia, amelynek a tagjai Kr. e. 312-től 64-ig uralkodtak Szíria felett és Palesztina, közelebbről Júdea életére ebben a korban meghatározó szerepet játszottak. Nevüket a család első tagjáról kapták, aki Nagy Sándor halála után I. SZELEUKOSZ Nikátor néven (312-281) uralkodott. Mikor Nagy Sándor birodalma három részre oszlott, Macedóniában az Antigonidák, Egyiptomban a Ptolemaioszok kerültek trónra. Szeleukosznak Babilónia jutott, amihez 301-ben még Szíriát is megszerezte. Nagy Sándor birodalmát Dániel könyve úgy szemléli, mint a feljövő nagy világbirodalmak közül a negyediket (7,7; 8,5kk; 11,3k). A Szeleukidák Nagy Sándor szellemi örökéből átvették a népeket egyesítő politikát (1Makk 1,41-42), a meghódított területek hellenizálását, új hellenista városok alapításával és az uralom szakralizálásával. Már I. Szeleukosz elfogadta a maga istenítését.
A Szeleukidák hamarosan összetűztek az egyiptomi Ptolemaioszokkal Fönícia és Palesztina birtoklásáért (Dán 11,5-39). Kr. e. 274-195 között öt szír-egyiptomi háború zajlott, rendszerint Palesztina területén. 200-ig Palesztina Egyiptomhoz tartozott. A Paneasz melletti csatában, Kr. e. 200-ban azonban III. Antiokhosz győzött és Palesztinát végérvényesen Szíriához csatolta (Josephus Flavius: A zsidók története c. műve XII. 138-144). Mivel III. Antiokhosz egyre nagyobb hatalomra jutott, végül is a rómaiak voltak kénytelenek gátat vetni hatalmi törekvéseinek és Scipio Asiaticus Magnesianál legyőzte Antiokhoszt, aki az apameai békében (189) hatalmas hadisarcot fizetett.
Fia, II. Antiokhosz Theosz feleségül vette az egyiptomi királyleányt, de az első felesége mindkettőjüket megölte (Dán 11,6).
III. vagy Nagy Antiokhosz (223-187) győzelme után az egyiptomi király feleségül vette Kleopátrát, a szír király leányát (Dán 11,13-17). További terjeszkedései ellen megint a rómaiak léptek közbe és Magnézia környékén szétverték Antiokhosz elefántok által is támogatott csapatait (Dán 11,18). Egyiptom ellen viselt háborúi idején alakult meg Júdeában a görögbarát párt (Dán 11,14-16).
Fia, IV. Szeleukosz Philopator vagy Szótér (187-175) eleinte jóindulatú volt a zsidóság iránt. Később ő akarta Heliodorosszal kiraboltatni a jeruzsálemi templomot.
A család legkiemelkedőbb tagja kétségtelenül IV. Antiokhosz Epiphanész volt (175-164). Ő állíttatta fel a Zeus-képet a jeruzsálemi templomban. (Életéről részletesebben vö. MAKKABEUSOK.)
Uralmuk vége felé szaporodtak a testvérviszályok. A Szeleukida-ház belső viszályait a Hasmoneusok is ügyesen kihasználták, különösen Simon, aki Kr. e. 142-ben az adómentességet is megszerezte. Az utolsó Szeleukida, meg maga a Szír Birodalom is, Kr. e. 83-ban került a terjeszkedő Arméniai Birodalom és Tigránész kezeibe, aki még egyszer egy Róma-ellenes keleti világbirodalmat akart megvalósítani. A keleti politikai helyzet végleges rendezését Pompeius oldotta meg, aki Tigránészt legyőzve Kr. e. 64-ben az egykori Szeleukida Birodalmat Szíria-provincia néven a Római Birodalomhoz csatolta.
BF
