Szem
Szem A B is fontos érzékszervként tartja számon. Ezen keresztül érzékeljük döntő módon a külvilágot, közvetíti az információt, ezért a »test lámpása« (Mt 6,22). A LÁTÁS lehet tiszta, ha Isten szemszögéből nézzük a világot, és az életünket, de lehet romlott is (Mt 6,23). Az ember gyakran csak annyit lát, amennyit a tapasztalati világ nyújt számára (1Sám 16,7; 2Kir 6,15), ezért szükséges, hogy Isten megnyissa az ember szemét (1Móz 21,19; 2Kir 6,16). A szem kifejezhet lelki tulajdonságokat: kevélység (Zsolt 131,1), nagyravágyás (Péld 6,17), lehet a bűn kapuja, sőt bűnre is vihet (Jób 31,1; 1Jn 2,16), de lehet parancsolni neki (Jób 31,7). A szemmel való kacsingatás (Zsolt 35,19; Péld 6,13; 10,10) a gúny és a rosszindulat jele, a villogó szem (Jób 16,9) a düh és ártani akarás jele, a szem lesütése (Jób 22,29; Lk 18,13) az alázaté és a bűnbánaté. Isten szeme jelképezi, hogy Ő mindent tud, mindent észrevesz (Ez 1,18; Zsid 4,13), ami a bűnösök számára veszedelmes (Ám 9,4), az igazak számára azonban védelem, gondoskodás (Zsolt 32,8; 33,18).
