Szimbolikus cselekmény
Szimbolikus cselekmény Minden olyan cselekedetet, amelyet nem önmagáért visznek véghez, szimbolikus cselekménynek lehet tekinteni, mert túlutal önmagán, jelképez, kiábrázol valamit, ami majd a jövőben fog beteljesedni. A vallástörténet minden nép kultúrájában és vallásában ki tud mutatni ilyen szimbolikus cselekményt, amelyet használhattak mágia, varázslás gyógyítás stb. alkalmával.
Az ÓSZ prófétái szintén használták: Ahijjá a köpenyét hasította szét (1Kir 11,30), Ézsaiás szimbolikus nevet adott fiának (Ézs 8,1-3), Jeremiás fából készült igát hordott (Jer 27,2kk); Ezékiel egy téglán keresztül ábrázolta ki Jeruzsálem ostromát (Ez 4,1kk), és ide tartozik Hóseás házassága is (Hós 1,1.2k). Ezeknek a cselekedeteknek a mozgatórugója, hogy Isten ad rá parancsot: Menj és cselekedj így, és így. A HAMIS PRÓFÉTAk szintén visznek véghez szimbolikus cselekedeteket (1Kir 22,11), hogy ne legyen különbség e tekintetben sem köztük és az igazi próféták között.
Isten szóbeli üzenetét a szimbolikus cselekedet által megerősítik, kiábrázolva ezzel az Isten IGÉjének kettős tulajdonságát: egyszerre szó és tett. A próféták számára egyértelmű, hogy amit Isten mond, az a történelemben megvalósul. A megvalósulás pedig nem a szó vagy a cselekedet mágikus erejétől függ, hanem az Isten hatalmában áll.
Szimbolikus cselekményt azonban nem csak a próféták hajtottak végre, hanem megtalálható ez a jog területén is, pl. a SARU lehúzásában. Ez természetesen már nem Isten üzenetét hordozza, hanem emberi megegyezésen alapuló JEL. Jézus jelei is legtöbbször szimbolikus cselekmények, amelyekkel isteni származására, messiási küldetésére kívánt utalni. A SÁKRAMENTUMOK is szimbolikus cselekedetek.
SzL
