Színek
Színek Az egyes színmeghatározások még ugyanazon nyelvi közösség tagjai számára is eltérőek lehetnek, mivel a színérzékelést kiváltó fizikális valóságok személyenként változhatnak. Ennek ellenére minden nyelv, ha sajátos módon is, de meghatározza és osztályozza a színeket. Ennek egyik leggyakoribb módja, hogy a színek nevét állatok, növények, gyümölcsök, fémek, drágakövek jellegzetes színárnyalataival jelölik, ami természetesen később, a fordítások esetében számtalan nyelvi problémát vet fel. Ugyanez a helyzet a h. nyelv esetében is. Valóságos színelnevezések tulajdonképpen nincsenek, hanem a valóság egy-egy jellegzetes színben megjelenő darabjának neve egyúttal az illető szín neve is. Így pl. az cádóm jelenti a vörös színt, de egyúttal utal a föld színére, a vérre, a vörös tehénre (4Móz 19,2) és a vörös színű lóra (Zak 1,8; LXX: pürrosz). A száróq jelentése: vörös, mint a vér, mint a napfelkelte, mint a ló (Zak 1,8; LXX: pszarosz kai poikilosz), mint a szőlőszem (Ézs 16,8). Az Ézs 63,1-ben olvasható hámúc a LXX-ban erütroszként fordul elő, ami egyébként a rózsa színét jelöli, vagy a Vörös-tengert (2Móz 10,19; ApCsel 7,36; Zsid 11,29). A karmazsin (mötullác) a katonaruha bíborszínére utal (Náh 2,4), és az ÚSZ-ben is ugyanezen jelentésben fordul elő (kokkínosz, vö. Mt 27,28; Zsid 9,19). Ezt a színt korábban a bíborcsiga mirigyváladékának a felhasználásával állították elő, mivel az a napfény hatására jellegzetes bíborszínűre változott. A piros bíbor ('argámán) elnevezés előfordul a 2Móz 26,1-ben, a 4Móz 4,13-ban, a Jer 10,9-ben és porfüraként a Lk 16,19-ben. A bíborlila színt (tökélet) az ÚSZ hüakintinosz névvel jelöli. A 2Móz 25,4-ben és 26,1-ben olvasható kék és piros bíbor elnevezés a LXX-ban hüakintinosz és porfüra. A Jel 9,17-ben említett lovasoknak tűzvörös (pürinosz), jácintkék (hüakintinosz) és kénsárga (theiódész) páncéljuk volt. A zöld (h. jereq, járóq és g. khlórosz) általában a növények zöldjére utal, amely a forróság miatt ki is fakulhat (vö. Jel 6,8).
A fehér és a fekete tulajdonképpen nem számított színnek. Afehér minden színnek és fénynek a foglalata, a fekete pedig minden színnek a tagadása, mivel a fényt nem sugározza vissza. Fehér (h. lábán) a tej és a fogak, a manna és a lovak. Világos színű (sáhór), a szamárkanca. Vöröses-fehér a föld. Az ÚSZ-ben leukosz mindaz, ami valamit visszasugároz, fénylik, ragyog, villog (Mt 17,2; Lk 9,29; Jel 1,14). Fekete (sáhór, g. melasz) a haj (3Móz 13,37), az emberi arcbőr (Énekek 1,5), a lovak (Zak 6,2; Jel 6,5).
Az ÓSZ-i kultuszban a lenszövetek fehér alapszínűek voltak, a gyapjúszövetek pedig skarlát- és bíborpirosak. Ilyen színűek voltak a szent sátor szőnyegei, függönyei, a szent edények kendői és a papok ruházata. A fekete színt nem alkalmazták a kultuszban, mivel az a színek tagadását jelentette, és ezért a sötétségnek, azaz az istenellenes erőknek a jelképe volt.
VG
