Szkéva
Szkéva G. szkeuasz, lat. Scaeva (»balkezes«). Zsidó származású ember, aki Ázsia provinciában az arkhiereusz, azaz »főpap« nevet viselte (ApCsel 19,14). A név és a cím mutatja, hogy hellénizált zsidóról van szó, aki római szolgálatban állott. Az ApCsel 19,14 »főpap« kifejezése azonos a 19,31 »főtisztviselő« (asziarkhosz) kifejezésével, azaz Ázsia provincia népgyűlésének a képviselőjét jelenti. Amikor Szkéva hét fia Jézus nevét démoni ördögűzésre akarta felhasználni, a gonosz lélek rájuk ugrott, legyűrte őket, és mezítelenül, sebesülten kellett elfutniuk. A jelenet egyúttal a zsidóság szinkretizmusának abszurditását is mutatja (ApCsel 19,14-16).
