Szokás
Szokás Régi kultúrákban - ha volt is már írásba foglalt törvény - a mindennapi életet és a jogi ügyeket döntően határozta meg a kialakult gyakorlat. A KAPUban ülő VÉNek a szokásjog alapján ítélkeztek, a kodifikálás pedig csak kis részben történt új törvény elhatározása alapján, sokkal inkább a kialakult szokás írásba foglalása volt.
A kormányzásban bizonyos szokások betartása hozzátartozott a nyugalom, a kiegyensúlyozottság érzésének fenntartásához. Pilátus szokás szerint elengedett páska alkalmával egy elítéltet (Mt 27,15; Jn 18,39). Jó ítéletet úgy lehetett hozni, ha ismerték annak a közösségnek a szokásait, amelynek ügyében ítélkeztek (ApCsel 26,3).
A szokás jellemző magatartásforma, említése jellemzi az egyén magatartását. Így megtudjuk, hogy Jézus szülei megtartották a törvényt (Lk 2,27.42), betekintést nyerünk Jézus (Mk 10,1; Lk 4,16) és Pál apostol (ApCsel 17,2) missziójának módszerébe.
A szokás lehet káros is, a keresztyén gyülekezet óvakodik a rossz szokás fölvételétől (1Kor 11,16).
