Szorongattatás
Szorongattatás H. car, lahac; g. thlipszisz, sztenokhória. A szorongattatás sokféle összefüggésben előforduló kifejezés (háború, száműzetés, személyes ellenség), amelyhez asszociatív módon társul a félelem és fájdalom érzete is (vö. 5Móz 28,53.55.57; Eszt 1,1; Ézs 8,22; 30,6). Ez az állapot és érzet végigkíséri Izráel történetét. A szorult élethelyzetekből Isten szabadítja meg az övéit (Zsolt 34,19; 38,9; 71,20), még abban az esetben is, ha a szorongattatás eredetileg büntetés volt (Bír 2,18; Neh 9,27; Hós 5,14-6,2). A szorongattatás az eszkhatológiai idő egyik jele (Zof 1,15; Hab 3,16; Dán 12,1).
A szorongattatás eszkhatológiai jellege az ÚSZ-ben különösen felerősödik (Mt 24,21; Mk 13,19; vö. Dán 12,1). Természeti katasztrófák, politikai csatározások, családon belüli gyűlölködések és megtévesztések sora követi egymást. Már az ÓSZ azt hirdette: »Sok baj éri az igazat« (Zsolt 34,20), és ez különösen igaz Krisztusra (vö. ApCsel 3,14). A Kol 1,24 »Krisztus gyötrelmeiről« beszél (vö. 2Kor 1,5; 4,10). A keresztyének is Krisztussal együtt szenvednek (Róm 8,35; 2Kor 1,5; 4,8; Fil 3,10; 1Thessz 1,6; 1Pt 4,13). Pál apostol sem látja ezt másképpen saját életével és missziói munkájával kapcsolatosan (2Kor 1,4.6.8; 2,4; 4,8; 6,4kk; 7,4k; Fil 1,17; 4,14; 1Thessz 3,4). Mégis dicsekszik nyomorúságaival (Róm 5,3; vö. Jn 16,21). (Ld. még NYOMORÚSÁG)
