Szül, születés
Szül, születés H. jálad, g. gennaó, tiktó. A kifejezések az új élet keletkezésének folyamatát jelölik természetes és átvitt értelemben egyaránt.
Az ókori K-en az izráeli asszonytól szinte kötelezően elvárták, hogy gyermekekkel (és különösen fiúgyermekekkel) erősítse a nagycsalád életerejét, egyébként szégyen volt az osztályrésze (1Sám l,5kk; Lk 1,48). Egyúttal a szülés az isteni ígéretek megvalósulásának egyik eszköze is (1Móz 17,19; 1Sám l,5kk; Lk 1,13.31). 2Móz 1,19 szerint az izráeli asszonyok könnyen szültek (kivétel: 1Móz 35,16; Ézs 37,3; Hós 13,13). A szülőszék használata csak a rabbinusi korból ismeretes, a 2Móz 1,16 nem könnyen értelmezhető helye szerint szüléskor az asszonyok két egymás mellé helyezett kőre feküdtek. Ráhelnek az a kívánsága, hogy Bilha az ő térdein szüljön (1Móz 30,3; 50,23; Jób 3,12). Lehetséges azonban, hogy a kifejezés nem a szülésre, hanem az adopcióra vonatkozik. Az 1Móz 38,28 és a 2Móz 1,15 arra utal, hogy Izráelben hivatásos bábák is tevékenykedtek. A Jer 20,15 szerint az apák jelen lehettek a szülésnél. Az újszülötteket megmosták, sóval bedörzsölték, és puha ruhákba csavarták (Ez 16,4). Az ÓSZ-i törvények szerint a szülés után az anya hosszabb ideig tisztátalan maradt (3Móz 12,2-5). A gyermek sorsára kihatással volt az, hogy miként fogadták és bántak vele a szülés után (Ez 16,4; Jób 14,1; ApCsel 22,28; Fil 3,5). Ezért sorsának alakulása láttán akár meg is átkozhatta születése napját (Jób 3,3; Jer 20,14; Lk 23,29). Átvitt értelemben a bűnnel kapcsolatban is használatos a kifejezés (Ézs 33,11; 2Tim 2,23).
Csodálatos születésről hallunk a Sion gyermekeivel kapcsolatosan (Ézs 66,7kk). Isten úgy ad jelt népének, hogy a próféta felesége gyermeket fog szülni, és azt Immánuélnak fogják nevezni (Ézs 7,14). Ez a prófétai jövendölés visszhangzik az ÚSZ-ben Jézus Krisztus megszületésekor (Mt 1,23; Lk 1,31; Jn 1,46; Gal 4,4; Jel 12,5). (Ld. még SZÜLÉSI FÁJDALOM)
VG
