Talmud
Talmud 1. Neve. A h. lámad (tanul, tanít, oktat, okul) igéből származik, s jelenti mind a tanulmányozást, mind a tanulmányozás anyagát. A tanulmányozás anyagát tekintve a MISNA és a GEMÁRÁ gyűjtőneve: a Misna és a Gemárá együtt a Talmud. Nem tanrendszer, jóllehet kimunkálása és írásba foglalása során rendező elveket, szempontokat is érvényesítettek. A Talmudnak enciklopédia jellege van, amiben további tanulmányozás és tanítás céljára megtalálható, hogy keletkezéséig az írástudók hogyan értelmezték, magyarázták a Tórát, s hogyan igyekeztek alkalmazni az élet minden területére.
2. Keletkezése és szerkezete. A Talmud létrehozásának az volt a célja, hogy az évszázadokon át növekvő szóbeli hagyományt írásban rögzítsék. Ez folyamat volt, s több lépésben ment végbe. Maga a szóbeli hagyomány is több szálból fonódott. Az ÓSZ-ben vannak olyan utalások, hogy Izráelben voltak olyan szokások, amik kötelezőek voltak, jóllehet a mózesi törvények között nem szerepelnek, és írásban sem rögzítették őket. Ezeket később magára Mózesre igyekeztek visszavezetni. Bizonyos, hogy többnek az eredete valóban a mózesi korba nyúlik vissza. Ez azonban csak egy szál, és nem is a legvastagabb. A szóbeli hagyomány zöme a kijelentett törvény tanulmányozásából, alkalmazásából született, valamint abból a törekvésből, hogy a kijelentett törvényt, prófétai igéket közel vigyék a nép szívéhez. A kijelentett törvény tanulmányozása a MIDRÁS (a h. dávas igéből, aminek a jelentése: keres, kutat, tanulmányoz). A Midrásnak két főága volt: a HALÁKÁ és a HAGGÁDÁ. A Haláká a törvényhez kötődik: a mózesi törvény magyarázása és alkalmazása az élet mindig újat és újat hozó helyzeteire. Alapvető szabály volt, hogy minden halákát lehetőleg Mózesre kellett viszszavezetni, mózesi tekintéllyel kellett rendelkeznie. Viszont az elismert, mózesi tekintélyű haláká maga is vizsgálat, kutatás tárgya lett. A törvény kutatása, magyarázása, alkalmazása alapvetően a papság feladata volt. Hamarosan kezdtek megjelenni az írástudók, akik azonban nem feltétlenül voltak papok. Később ebből feszültségek is adódtak. A haláká képződésében, megőrzésében és hagyományozásában fontos szerepük volt a tanházaknak. Különböző irányzatok, iskolák alakultak ki. A haláká eredetileg a törvény magyarázása volt. Később kezdték egyenrangúnak tekinteni a törvénnyel, sőt fölé is emelték a törvénynek: ha különbség volt a mózesi törvény és a haláká között, akkor a haláká volt az irányadó.
A szóbeli hagyomány másik jelentős ága a Haggádá. A haggádá bibliamagyarázó elbeszélés. Nemcsak a mózesi törvényekhez és a halákához kapcsolódhatott, hanem a B, illetve az ÓSZ bármely könyvéhez. A haggádá célja az volt, hogy segítse megérteni a törvényt, illetve ennek magyarázását, a halákát. A szívet vette célba: erősíteni, vigasztalni, bátorítani akart. Ebből következik, hogy a haggádáknak igen nagy szerepük volt a zsinagógai istentiszteleteken, az írásmagyarázásban, a prédikációban, az építő irodalomban. A halákát és a haggádát nem csak szóban hagyományozták, hanem írásba is foglalták őket. Így keletkeztek a haláká-midrások és a haggádá-midrások.
Az idők múlásával a haláká és haggádá hagyomány-anyag óriásira duzzadt, ugyanakkor csak a sok midrás őrizte őket. Jeruzsálem pusztulása után egyre erőteljesebben jelentkezett a gondolat, hogy ezeket a hagyományokat össze kell gyűjteni, némileg áttekinthetővé kell tenni, azaz rendszerezni kell. Az összegyűjtés oroszlánrészét Rabbi Akiba és Rabbi Meir, valamint tanítványaik végezték el. A munkára a koronát Rabbi Jehuda ha-Nászi, más néven Rabbi, Rabbénu Hákádós tette fel, aki Kr. u. 220 körül egybeszerkesztette és rendszerezte a hatalmas hagyományanyagot. Ez a gyűjtemény a Misna, a Talmud első főrésze. A Misnát héberül írták, de ez már nem azonos az ÓSZ h. nyelvével, hanem ún. biblia utáni héber. Görög és latin szavak is találhatók benne. A Misna 6 rendből (szödárim) és 63 traktátusból (h. masszeket) áll. A traktátusok fejezetekre (h. pörákim), a fejezetek mondásokra (h. misnájót) oszlanak. A 6 rend a következő: 1. Magok (h. zörácim), 11 traktátus, a földmíveléssel kapcsolatos törvények gyűjteménye. 2. Ünnep, vagy ünnepi idő (h. mócéd), 12 traktátus, a szombat, az ünnepek, a böjti napok törvénye. 3. Asszonyok, 7 traktátus, a házasságra, válásra, fogadalmakra és a názírokra vonatkozó törvények. 4. Károk (h. nözikin), 10 traktátus, a magánéletre, pénzügyekre, bűnügyekre vonatkozó törvények, továbbá a tanúságok és az atyák szakaszai. 5. Szent dolgok (h. godásim), 11 traktátus, a templomra, kultuszra vonatkozó törvények. 6. Tisztasági törvények (h. töhárót), 12 traktátus, a tisztaságra és a tisztátalanságra vonatkozó törvények.
A Misna egybeszerkesztésével nem ért véget a bölcsek, írástudók, rabbik munkája. A következő nagy feladata a Misna anyagának teológiai megvizsgálása, értelmezésének, magyarázásának és alkalmazásának a meghatározása volt. Ez hosszú, közel három évszázadon át (Kr. u. 3-5. szd.) tartó, és fáradságos, aprólékos munka volt. A munka során olyan anyagot is felhasználtak és elfogadtak, amit Jehuda ha-Nászi nem vett be a Misnába. Ezeket barajtá-nak nevezték. Mivel a Misnából kihagyott hagyományoknak csak egy része került be barajtá-ként a Misna magyarázatába, ezért ezeket a kimaradt hagyományokat külön összegyűjtötték, így keletkezett a TOSZEFTA. E munka nyomán született meg a Misna magyarázata: a Gemárá. A kettő - a Misna és a Gemárá (kiegészítés, tökéletesítés) - együtt a Talmud. A Misna megvizsgálása, magyarázása párhuzamosan két területen ment végbe: Palesztinában és Babilóniában. A palesztinai Misna-kutatás központja Tiberiás, Sepphoris, Cézárea volt, s különösen fontos szerepe volt benne Rabbi Jóhánán tanházának. Babilóniában Nehardea, Pumbedita, Mahuza, s később pedig Szura volt a Misna-kutatás központja. E kutatások nyomán született meg a palesztinai Gemárá és a babiloni Gemárá, illetve a palesztinai Talmud és a babiloni Talmud. A palesztinai Talmudot jeruzsálemi Talmudnak is szokás nevezni. A Gemárát arám nyelven írták, éspedig palesztinai és babiloni dialektusban. A kettő közül a babiloni Talmud a tekintélyesebb és a terjedelmesebb. Palesztinában ugyanis a politikai helyzet egyre nehezebb lett. Ennek következtében nem volt lehetőség a palesztinai Gemárá anyagának alapos megvizsgálására, s ez a tekintélye rovására ment. Babilóniában a helyzet sokáig kedvezőbb volt a zsidóság számára, mint Palesztinában. A Gemárá anyagának a megállapítása egy századdal tovább is tartott, mint Palesztinában. A babiloni Gemárát sokáig szóban hagyományozták. Később a Perzsa Birodalomban is megváltozott a zsidóság helyzete. A tanházakat bezáratták. Ezért sürgetővé vált a Gemárá anyagának lezárása és írásba foglalása. Ez Kr. u. az 5. szd. végén vagy a 6. szd. elején R. Ási (Kr. u. 352-427) és Rabiná szurai tanházában történt meg. Mivel a Gemárá a Misna magyarázata, ezért beosztása a Misnáét követi (ld. MISNA 2.). A palesztinai Gemárá a Misna 39, a babiloni pedig a Misna 36 1,2 traktátusához ad magyarázatot. (Ld. GEMÁRÁ) Ez nem azt jelenti, hogy a hiányzó traktátusokhoz nem is készült Gemárá. Maimonidész (Kr. u. 1135-1204) a Misna 6 rendjéből még 5-öt ismert. A palesztinai Talmudot rendszerint úgy idézik, hogy közlik a vonatkozó traktátust, a traktátuson belül a fejezetet és a mondást, vagy a krakkói kiadás (1609) lapszámát. A babiloni Talmudot, amely 2744 lapból áll, a lapszám és a traktátus közlésénél idézik.
3. A Talmud tudós nemzedékei. A Talmud az írástudók nemzedékei munkájának az eredménye. Ebben felbecsülhetetlen jelentőségük van a Talmud keletkezését megelőző korok írástudóinak, a haláká- és haggádá-midrások művelőinek, őrzőinek. A Talmudot megalkotó írástudók első nemzedéke a tannaiták voltak. A név azt jelenti: tanító. Kr. u. az 1-3. szd.-ban éltek, számuk mintegy 250-re tehető. Az ő munkájuk eredménye a Misna.
A tannaiták munkáját a tudósok második nemzedéke, az ámórák vagy ámoriták folytatták. A név jelentése: értelmező, tolmács. Kr. u. a 3-5. szd.-ban éltek. A h. nyelven írt Misnát lefordították arámra, ezért nevezték őket fordítóknak, tolmácsoknak. De nemcsak lefordították a Misnát arámra, hanem megvitatták, értelmezték, magyarázták, alkalmazták is. Munkájuk eredménye a palesztinai és a babiloni Gemárá, illetve Talmud.
A tannaiták és az ámórák megalapozó munkáját a tudósok harmadik nemzedéke, a szabóreusok fejezték be. A név jelentése: éleseszű bölcs. Működésük ideje Kr. u. 499-550. A szabóreusok határozták meg a Talmud szövegét és olvasási módjait. De ezen túl magyarázták is a Talmudot.
A szabóreusok munkáját a gáón-ok folytatták. A név jelentése: lángész, tudós. A babiloni főiskolák vezetőit tisztelték meg ezzel a névvel. A szabóreusok után ők voltak a zsidóság legfőbb vallási tekintélyei. Az első gáón R. Hánán volt, aki Kr. u. 589-ben a pumbaditai főiskola élén állt. Az utolsó gáón R. Háj volt, ő Kr. u. 1038-ig vezette a pumbaditai tanházat. Későbbi korokban a kiemelkedő törvényhozó szaktekintélyeket (haláká) szintén gáónoknak nevezték. Agáónok munkássága sokrétű volt. Meghatározták a Talmud végleges formáját és szövegét. Az előző tudós nemzedékek szellemében értelmezték, magyarázták, alkalmazták a törvényt. A Talmud tanulmányozását a zsidó tudományos élet központi feladatává tették, s mindent elkövettek azért, hogy ez megvalósuljon, s a Talmud minél szélesebb körben ismert legyen. Ha valamely közösség nem rendelkezett Talmuddal, vagy olyan bölccsel, aki képes volt megérteni és alkalmazni, akkor a gáónokhoz fordultak segítségért. S mivel az élet mindig hozott olyan új helyzeteket, amikre a Talmud nem tartalmazott utasításokat, vagy az alkalmazás nem volt világos, ezeknek a megoldása, megválaszolása is a gáónok feladata volt.
4. A Talmud jelentősége és története. A Talmud a zsidóság szellemi kincsének, vallási örökségének hatalmas gyűjteménye. Az ókori zsidóság vallásának, de a jelenkori zsidóság megértéséhez is nélkülözhetetlen. Különleges értéke és vonása abban van, hogy a szóbeli tant - a hagyomány szerint - a Sínaitól a Talmud szövege végleges megállapításáig és lezárásáig, egyetlen műbe gyűjtötte össze. Enciklopédikus jellege miatt, nem csak a zsidóság, hanem az egész késő ókor kultúr- és vallástörténete szempontjából is nagy jelentősége van. Az ÚSZ-i kortörténet megértéséhez is nélkülözhetetlen. Magának az ÚSZ-nek a megértéséhez azonban csak körültekintéssel lehet felhasználni, mivel a Talmud, a régi részeitől eltekintve, 100, vagy több mint száz évvel fiatalabb nála. A Talmud megítélése a zsidóság körében sem egységes. Nem szabad sohasem elfeledni, hogy születését mennyi vita, különböző iskolák közötti harc előzte meg. Keletkezése előtt és után is voltak, akik a szóbeli tannak az írott tan mellé, vagy egyenesen fölé emelését nem tudták elfogadni. A keletkezés előtti időkben ilyenek voltak pl. a sadduceusok, akik csak az írott tant, a Tórát fogadták el. Később a karaiták (Kr. u. a 8. szd. második felében keletkezett vallási irányzat, szekta) is csak a Tórát fogadták el. A jelenkori liberális zsidóság is kritikusan viszonyul a Talmudhoz. A Talmud keletkezése előtt a Tórát tekintették a zsidóság legfőbb szimbólumának. Jeruzsálem elfoglalása után Titus diadalmenetében is kiemelt helyen vitték a Tórát. Később a Talmud lett a zsidóság szimbóluma, s ez a változás nem egyértelműen pozitív, függetlenül a Talmud hatalmas, vitathatatlan értékétől.
NA
